Végre ő is lehet "Instagram modell" aka attention whore :D

Inkább arra vagyok kíváncsi, hogy olyan 8-10 év múlva, amikorra már az emberek jórésze rájön, hogy az egészkaros tetkóröhej egyáltalánan nem is annyira egyéni meg önkifejezés (tekintve hogy lassan az emberek kétharmada ilyenekkel járkál), hogy fogja magát érezni, amikor 40 fokban is hosszúujjúban kell járkálnia, ha nem akarja, hogy kiröhögjék.

Nincs bajom amúgy a tetoválással, addig amíg tényleg jelképezni akar valamit, de EZEK, ezeken látszik, hogy a lúúúf*szt, csak hú, nekem is kell olyan, mer' minden gyúros instabiccsnek van. Kb ugyanaz, mint amikor 7-8 éve minden csaj fekete beanie sapkában járkált.

Csak ezt nem lehet levenni, amikor kimegy a divatból.

@Void Bunkoid: :D ezen röhögök én is. Ezt mondom én is asszonynak itthon. Pár éve még az volt a kúúúl, ha valakinek ilyen tetkói voltak, ma mivel 80%-nak van, most már az a menő, ha nincs semmi tetoválás rajtad. Te voltál az egyetlen, aki nem ült fel divathullámra.

"Az anorexia az egyik legnagyobb károkat okozó testképzavar." Ez igaz, és a hölgy nyilván jobban fest most, de nekem ez egy súlyos testképzavarból esett egy enyhébb testképzavarba. Aki szálkásra gyúrja magát és kvázi ez az élete, meg az hogy a tükör előtt fotózgassa magát, szintén nem egy normális testkép. Lehet az ember sportos, meg egészséges, de mikor a külső már ennyire átveszi az írányítást már szintén nem OK.

@Void Bunkoid: @orient: Igen, sajnos ezek a csajok nem néztek még szét a pornó- és örömlány iparban, ahol alap, hogy szét vannak varva az emberek és egy átlag 30-a férfi egyből arra asszociál egy nagy adag tetoválásból, hogy az illető nem pont a NASA-nál dolgozik, hanem... Én is mindig könyörgök a lány ismerőseimnek, hogy ne firkáltassák össze magukat, de sokan nem értik, hogy miről beszélek. Szerencsére lézerrel már valamennyire le lehet ezeket szedni. :)

@orient Igen, a testépítés is a testképzavarok egyik kulturáltabb formája, egy anorexiásnak a 0% zsír miatt igazi mekka, ha valahogy azért ki akar nézni.

Imádom, amikor hozzá nem értők azt propagálják, hogy anorexiából inkább fitness edző lett és ez milyen csodálatos.
Elmondanám, hogy egyik pszichiátriai kórképből átesett a másikba, ugyanúgy be van szűkülve és 0-24-ban azzal van elfoglalva, hogy ő mennyit és hogy járjon edzésre és mit egyen. Én is ugyanígy jártam, csak már meggyógyultam...
Szomorú, hogy ezt követendő példának állítják be. Ennél rosszabb nincs.
Idevezet, ha bornírt barmok írnak cikkeket.

@pici_rigó: Leírtam, hogy az ilyen éles váltás sem jó, másrészt valószínűleg nem vagy tisztában a fitness-életformával és annak szabályaival. Na ha tisztában lennél, akkor tudnád, hogy maximálisan az egészséges életmód mentén halad, másrészt a fent látható képeken nem egy szétszteroidozott, halálra szálkásított és szilikonnal pótolt lény van, hanem egy totál egészséges nő.

@Void Bunkoid: en errol lemaradtam, mi az a beanie sapka

@pici_rigó: látom képben vagy. Az anorexia pszichológiai betegség, táplálkozási zavar és hibás önkép. A testépítés hogy lenne a ló másik oldala? Ennyi erővel az olimpiai úszó is hibás önképpel rendelkezik, mert tuti vmit kompenzál, hogy sikert érjen el...

Testépítés, építesz. Nem egy destruktív életforma. Mozgást, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozást, regenerácót foglal magába. Nem tűről meg tablettáról.. Egy szájbak**t almára és fél liter vízre nem született egy iparág, könyvek, kutatások, eredmények tízezrei.

Ha arra gondolsz hogy el mehet e rossz irányba, akkor igen, el. De a fogyókúrást sem hívjuk anorexiásnak csak mert le akar adni pár kilót mert félemelet lépcsőzés után fújtat mint a versenyló.

Tetkó: detto, már az a ritkább ha nincs. Mainstream lett.. csak a longboardot fel lehetett tenni a padlásra :D

@DrSWAG_InstaProfessorOfYolo: Hidd el, semmiről nem maradtál le :-D

@orient: Ugyanez forog az én fejemben is. Egyik mentális zavart vezette át egy másik mentális zavarba. Annyi valóban igaz, hogy ez legalább nem halálos, de a probléma ott maradt.

@Akármiértis: Egy profi sportolónál az izmos test nem célja, hanem következménye a sportolásnak; illetve ha tudatosan épített a fizikum, akkor is legfeljebb szükséges eszköze a cél elérésének. Egy testépítőnél viszont a kigyúrt test maga a cél, és a "sportolás" a célhoz vezető eszköz. Ez a két dolog nyilvánvalóan pont a fordítottja egymásnak.

A másik, hogy az az, hogy az illető mutogatja magát az Instagramon, egyértelművé teszi, hogy amúgy elismeréshiányban szenved, a mindennapokban és az élet más területén nem tud megfelelő elismerésre szert tenni. Ezért mutogatja a testét. Ez teszi kórossá az egészet és egyértelművé azt, hogy az illetőnek valójában kegyetlen szar élete van még mindig, annak ellenére is, hogy úgymond sportos teste van.

Tehát a csaj alapproblémái (önértékelés, üres élet, stb.) nem kerültek megoldásra, csak most más úton próbálja meg kompenzálni, csillapítani a belső frusztrációját.

@Akármiértis: Pszichiátriai betegség és nem pszichológiai. Szerintem zárjuk le ezt a kibontakozó konfliktust, mert sajnos én nem rendelkezem egy pszichiáter türelmével tájékozatlanság hallatán. Köszi.

@Tomi from Space: Én nem is a te hozzászólásodra reagáltam. Mivel tapasztalati alany vagyok tudom, hogy ez mibe megy át...
Ha kicsit jobban elolvasod és értelmezed mellé, amit írtam, akkor látni fogod, hogy ugyanebbe a csapdába estem én is, mint a fent látható csajszi.
Lehet, hogy nektek ez "normális", de így gyógyultan látom, hogy az ő esetében valószínű, hogy ez kóros.
Nem tudom hányszor írjam le, hogy nyomatékosítsam: én is így jártam, mint ő. Ugyanabban a csizmában jártam, mint ő, szóval légy szíves nekem ne akard megmagyarázni.
Mellesleg most pont ilyen kórképekről hallgatok egy héten 4* előadásokat, ezért ís hergel fel egy ilyen poszt.

@[megmondoember]: a cél és következmény a sportoló konktra testépítő esete helytálló.

A hibás önkép feltételezése minden esetben viszont téves. Az anorexiás elégedetlen állandó jelleggel önmagával. Ettől nem jelenti azt, hogy minden változtatásra tett kísérlet általánosan a hibás önképre vezethető vissza. Az, hogy vki elkezd edzeni mert elégedetlen az aktuális helyzettel, majd az eredménnyel elégedett és reális célt állít magának nem mentális gond. Nem az elégedetlenség a probléma, hanem ha ezt állandó jelleggel tapasztaljuk változás esetén is, miközben racionális képünk összeomlott.

A lány esete persze más lehet, az edzés nem biztos, hogy 100%ban helyrerázta. De hát legyen inkább ilyen "beteg" mint anorexiás. Amit a fotók alapján elért nem hiszem h nagyon elégedetlen. Nyílván ha úgy leszárítja magát hogy a korházban köt ki, akkor valóban nem sok változott fejben.

@pici_rigó: pszicháter felírja a dilibogyót, a pszichológus meg fejben próbál rendet tenni. Most ehhez gyógyszer kell, hogy ne légy elégedetlen? Antielégedetlen tabi? Nincs konfliktus, nem támadásnak írtam, csak a hozzászólásod azt tükrözte, hogy ha vki küzd egy célért, változtatni akar, akkor beteg.

@pici_rigó: most olvastam a másik kommentet, lezártuk, a csajt illetően igazad lehet..

@Akármiértis: Nem fogok tudni neked elmagyarázni egy beteg gondolatot, amit egészségesként nem tudsz megérteni, felfogni. Itt ez az első bökkenő, a második az, hogy egyből stigmatizálsz: dilibogyó. Én nem éltem "dilibogyóval", nem volt szükségem rá, hál'istennek.
Nem, engem nem pszichológus kezelt, hanem pszichiáter. Egyébként ez nem "elégedetlenség" kérdés, hanem egy többfaktoros tényező és nyilván hajlam.
De nem tudok vitatkozni egy olyan emberrel, aki elzárkózik, meg kapásból stigmatizál. Nem mondom, hogy te vagy a hibás, mert ennyire képtelen vagy befogadni, hogy igen, a pszichiátriai betegségek éppolyan szervi elváltozáson alapulnak, mint egy belgyógyászati kórkép, de tehetnél ellene. Ezért is éltem a "bornírt barom" kifejezéssel, mert abszolút jellemző.

Radikális példa, de szerinted Hitler célja nem betegség volt? Ajánlom figyelmedbe Erich Fromm Rombolás anatómiája című írását és rendkívül meggyőző leírást kapsz Himmel, Hitler beteges agyműködéséről és életrajzáról.

Amúgy, az én hozzászólásom azt tükrözte, hogy nagyjából tudom mi van a háttérben. Mert még egyszer: átéltem. Sőt még most is visszaesek. Tudom milyen érzés, amikor dagad a vastusod az izomtól és kint vannak a kockáid, de az én esetemben ez egy beteg ember küzdelme volt - és az ő esetében is az lehet. Ennyi.

Egyébként "fun fact": azok a pszichiátriai betegek (mondjuk skizofrén, bipoláris), akik a gyógyulás útjára léptek elhíztak a gyógyszer mellékhatásai következtében. Akkor itt most felmerül, hogy hol kezdődik az egészséges életmód? Ott, hogy figyelek a táplálkozásra és a BMI-mnek megfelelően élek (ami egyébként szerintem egy kókány index), de kóros gondolatok megkeserítik az életem és a társadalom számára "nem hasznos" egyénként létezem, vagy szedem a gyógyszert, de a hasonlóan gondolkodó embereknek, mint az itt felelhető kommentelők (tiszt.kiv) elítélnek az elhízás miatt, de nem lesznek problémás gondolataim?
Hol kezdődik ebben az esetben az egészség?

@Tomi from Space: na, a szilikon sztem már befigyel nála. erős a kontraszt az első pár kép és pl a hátulról 3. 4. között... terembe egy edző pont nem fog push-uppal járni.
na, de nem tudom pontosan, csak nekem innen elég más :) és egyébként engem nem zavar ez a dolog, csak kötekedni akartam kicsit.

@pici_rigó: Nekem sajnos sok pszichiátriai kezelésre szoruló ismerősöm van. Jómagam is pánikbeteg voltam, volt egy időszak, amikor 3 hétig ki sem tudtam lépni a lakásból, mert egyből olyan rohamok törtek rám, hogy haza kellett mennem (én szédültem, öklendeztem, hánytam, remegtem, izzadtam). Orvost direkt nem kerestem fel, mert tudtam, hogy a magyar orvostudomány megáll ott, hogy egy marék gyógyszerrel intézze el az ilyen betegeket és nem erre volt szükségem. Ahogy említetted, vannak olyan ismerőseim, akik a jól adagolt cinknek hála híztak el és maradtak a mai napig kövérek. Kimozdulni ebből az állapotból nem tudnak, mert továbbra is gyógyszerezik őket és a sporthoz végképp nincs semmi kedvük.

Azt kell megérteni, hogy vannak olyan alapbeállítású agyi problémák, amiken nem lehet változtatni. Ha valaki addiktív személyiség, akkor az is marad. Ha valaki depresszív, akkor élete végéig azzal fog küzdeni. Egyet lehet tenni és ezeket a negatív energiákat pozitív energiákká kovácsolni. Az anorexiás menjen le a terembe és a nulla zsírja alá pakoljon izmot, a depressziós ültessen virágokat minden nap és bőgje szét magát, hogy aznap is érdemes volt felkelnie, az addiktív keressen valami olyan dolgot, amire rá tud kattanni és amivel előbbre jut az élete. Mindenki találja meg azt, amivel ki tudja elégíteni a lelki problémáját és az pozitívan hat rá.

Sajnos a mai orvostudomány nem ilyen, amit egyébként megértek. Foglalkoztam barát/családtag szinten depressziós emberekkel és rengeteg figyelmet, támogatást igényelnek, amit egy orvos nem feltétlen tud megadni. A baj az, hogy manapság már nem is akarja....

@DrSWAG_InstaProfessorOfYolo: röviden...kb az a sapka, ami a hupikék törpikék fején is van, csak többnyire fekete, mert az sokkal gettóbb.

@Tomi from Space: Ha meg sem próbálod, akkor honnan tudod? Egy anorexiásnak ilyet ne mondjál légy szíves, ha lehet, mert a kcal számolgatáson kívül edzenek, csak nem látszik, mivel nincs miből gazdálkodjon a szervezet.
A funkciókárosodást kezelni kell, a gyógyszereket fejlesztik. Nem egy olyan beteggel találkoztam már, aki az x a harmincnyolcadikon gyógyszerkombinációt le tudta csökkenteni alig néhányra, de ezzel sajnos "kísérletezni" kell, mert minden beteg más. Meg kell érteni, hogy ez a pszichiátriai tüneteket heterogének, manifesztáció szempontjából sokszínűek.
Butaság azt hinni, hogy a depresszió a sírásról szól. Nem érted a lényeget: a depressziós betegek esetében elhatalmasodott üresség érzés jellemző, annyira, hogy szomatikusan azaz testi tünetek képében jelentkezik: nem tud megmozdulni. Lehet okolni a neurotranszmittereket, de ez egy nagyon komplex probléma. A pszichiátria meg ha azt nézzük fiatalabb tudomány.
Továbbá a depressziót a mánia felválhatja, ami a páciens esetében olyan jelentős mennyiségű energiát igényel a folytonos "pörgés" miatt. Egyébként ezek az emberek, akik ilyen téren betegek rendkívül innovatívak.
Én óva intek bárkit attól, hogy a gyógyszereket elítélje, mert a gyógyszereknek nagyon sok mindent köszönhetünk.

Egyébként de, lehet rajta változtatni, csak kemény munka. Ez olyan, mintha egy endokrinbetegnek (akinek a hormon háztartással van problémája) megmagyarázod, h "jó' van az úgy", igen lehet változni fog a személyisége, igen lehet, hogy egy lassult hypothyreoid (pajzsmirigy alulműk.) megváltozik személyiségileg. de ezek mind kóros működések, amik patológiás folyamatokhoz vezetnek.

Szóval: ezek nem "alapbeállítások", ezek a károsodások komplex faktoroknak köszönhetően. Én sem lettem volna anorexiás, ha a környezetem nem olyan, amilyen, hanem egy támogató családban növök fel, ahol egészséges anya-gyermek kapcsolat alakul ki. Ezt fejleszteni kell és lehet. Én meg úgy gondolom, hogy 23 évesen tudok még változni és visszatérni z egészséges mederhez, ahol nem olyan gondolatok ostromolnak 0-24ben, hogy mi van a külsőmmel, elvesztve a külvilág iránti érdeklődésemet.

Egyébként ajánlom figyelmedbe az "Ébredések" alapítványt a problémáddal kapcsolatban.

@pici_rigó: Köszönöm az alapítványi tippet, de amennyi "problémám" maradt, annyi kell és azzal jól érzem magam. Nagyon ritkán rám tör még a "hülyeség", ahogy én hívom, de ez kell ahhoz, hogy kőkemény visszajelzést kapjak a testemtől és a lelkemtől arra, hogy valamit nagyon nem akarok és abba nem muszáj beletuszkolnom magam. Régen sokszor bevállaltam olyan dolgokat, amiktől undorodtam, talán emiatt alakult ki ez a fajta reakció részemről. Lényeg, hogy manapság segít és már nem tönkretenni akarja az életem. :)

@Akármiértis: amúgy én szkeptikus vagyok a pszichológiával szemben, annak ellenére, hogy ugyan autodidakta módon, de tanultam némileg (rendes egyetemi tananyagokból, nem Oravecz Nórától :)).

Idővel teljesen kiábrándultam a dologból.

A pszichiáter egy orvos, aki pszichoszomatikus úton keletkező mentális betegségekre kínál tudományos gyógymódokat (akár mentális, akár gyógyszeres).

A pszichológus...nos, a pszichológus egy "mentális kurva". Egy olyan ember, aki jó pénzért úgy tesz, mintha a barátod lenne, és meghallgat, meg mindenféle jótanácsokkal lát el.

De csak amíg fizetsz.

@Void Bunkoid: a pszichológus nem ad tanácsot, hanem rávezet, hogy képes legyél megoldani egy problémát. Úgy látszik, mégis valami oravecz szintű dologból tanultál. :)

@Tomi from Space: szívesen, sok sikert. amúgy beszélgetni orvossal és a betegbelátás sosem bűn, csak utána kell olvasni.

Így is elég gebe szegénykém, de legalább izmosan gebe. :)

@orient: Az emberek 90%-anak van valami rigolyaja. Valaki olvasni szeret, valaki a TV sorozatokat, van aki utazni szeret, es mindent latni akar. Aztan vannaka dohanyosok, korosan evok, stb...
Az hogy valaki szeret edzeni, es szeret helyesen taplalkozni, ezek kozul az egyik legjobb, legegeszsegesebb hobbi, ami a lelket is kiegyensulyozotta teszi. A blogbejegyzes alanyanal pedig vegkepp.

Neked van ennyire jo maniad mint neki?

Most olyan, mintha kettőt megevett volna a régi önmagából.
Elég kövér, fogyhatna vagy 20 kilót

@Sequoyah: szerintem a túlzás semmiben sem jó: sem utazásban, sem TV sorozatokban, sem más szenvedély betegségekben. Nem a TV sorozattal van a baj, hanem ha valaki állandóan nézi és nem boldog nélküle. Magyarul aki lejár edzeni az jól teszi, de ha semmi más nem teszi boldoggá, és magát fotózgatja a tükörben állandóan annak testkép zavara van és nagybetűs élet helyett teszi ezt. Abban igazad van, hogy ezzel nem árt se nekem, sem a környezetének, tehát szíve joga és legalább egészséges (persze ha nem viszi túlzásba és nem szereken él...). Esetleg a párkapcsolata és magánélete szenvedi majd meg, mint általában minden amit túlzásba visznek (az állandó TV sorozatok is).

@orient: Kerdes, hogy ettol valoban nem lesz boldog? Egy csomo embert ismerek, akik rengeteget edzenek, mert ez a hobbijuk es imadjak, es boldogak tole.
Aztan persze van nehany akik tulzasba esnek, es barmilyen jol neznek ki sosem eleg, barmilyen izmosak ok vekonynak latjak magukat.

Kivancsi vagyok hogy a cikk melyik resze alapjan gondolod, hogy ot ez nem teszi boldogga?

vekonyan jobban nezett ki, kar volt igy elhiznia.