Nem, ez most nem recept. Inkább apró szösszenet és egy mini sikersztori kezdete. Hahh! Méghozzá nyújtós.

Gondolom, senkinek nem mondok újat azzal, hogy nyújtani hasznos dolog, sőt egyesek szerint kell. Mindenkinek a lelkiismeretére van persze bízva, továbbra sem vagyok edző, de már egy ideje ízlelgetem és pártolom a témát.

Mindig is tátott szájjal csodáltam azokat akik masniba tudják hajtogatni magukat és mindezt megteszik vigyorogva. Én személy szerint csak a szokásos nyújtok-mert-muszáj gyakorlatokat végeztem edzések végén, míg egy pár éve megnéztem egy jóga videót, amiben a leányzó nagyon furi szögből vette szemügyre a talpát és kitaláltam, ez nekem is kell. Ehhez jött a rúdsport, amiben meg gyakorlatilag elengedhetetlen a hajlékonyság. Már ha bizonyos gyakorlatokat szeretnék produkálni. Én meg ambiciózus vagyok.

Miért is jó a nyújtás?

Azon kívül, hogy növeli a hajlékonyságot, így a mozgástartományt, csökkenti a sérülések veszélyét, elősegíti az izomzat növekedését, segít méregteleníteni az izmokat, és engem személy szerint megnyugtat.

Van, aki azért nyújt, mert „azt kell”, van, aki lelkiismeretesen végzi, mert ismeri a pozitív hatásait, de különösebb célja nincs vele és vannak a hozzám hasonló fanatikusok. Meg persze a profi táncosok, de ez az ő hivatásuknak a része. Én azt vallom, hogy az „Ide nekem az oroszlánt is!” jó dolog, de ismerni kell a „határainkat”. Aki egészen csepp kora óta tornázik/balettozik, az egy nagyon jó alap, de a populáció többsége nem ide tartozik. Némelyek természettől adódóan nyúlékonyabbak, mások kevésbé. A fiúk általánosságban (nem előítélet ez, hanem tény) kötöttebbek, mint a lányok. Mondjuk pont pár hete láttam egy srácot aki úgy hajtotta magát félbe mint én egy papírlapot. Mint bármi más edzésformánál, az eredményhez itt is idő kell és kitartás kell, legyünk türelmesek.

Én nem voltam bébitornász, sem balerina. Vagy két éve elkezdtem intenzíven/becsületesen nyújtani edzések után, jól is haladtam, de egy idő után eljön az a pont, hogy külső segítség kell. Persze lehetne anélkül is, de az ember hajlamos kímélni magát meg ugye nem mindegy, mi merre áll miközben különböző pozíciókba pakoljuk a testünket. Így kb két hónapja elkezdtem tornaórára járni. (Ha nekem valaki gyerekként azt mondja, hogy önként, sőt dalolva fogok egy tornaterembe belépni, kiröhögöm. :D)

Már rengeteg intézmény biztosít ilyen jellegű szolgáltatásokat, jóga, pilates, stretching (nyújtás) keretein belül. A jóga/pilates pártiak ugyan nem értenek egyet azzal, hogy az ember erőltessen bizonyos nyújtásokat, de mint mondottam, mindenkinek saját döntése, mit is kezd a testével és annak mozgástartományával. Én a jógát csak ajánlani tudom, szakítsunk egy kis időt magunkra, szerintem nagyon relaxáló.

Néhány tanács, tőlem Nektek, ha ilyesmire adnátok a fejeteket:

• Ha szeretnétek kicsit hajlékonyabbak lenni, tűzzetek ki személyre szabott célokat. Pl lábujj megérintése, spárga (bal-jobb haránt, angol, negatív), híd (kicsi, nagy, alkaros), stb.
• A meleg izmokat szabad csak nyújtani, így elkerülhető a húzódás veszélye. Tehát akár edzés után is nekiállhatsz vagy ha önmagában végzed a nyújtást, előtte melegíts be rendesen.
• Ha fáj, ne csináld! A fájdalom azt jelzi, hogy valami nem teljesen tuti, így erőltetni nem szabad, módosítani kell. A feszülés viszont jó.
• Én azt tapasztalom, hogy ez-az-amaz görcsölésre lehet hajlamos, így ne felejtsd el az izmokat magnéziummal feltölteni. 

Sokan kérdezik, fáj-e? Nem igazán fájdalom ez. Feszül, húzódik...nyúlik! Statikus nyújtás, vagy esetenként apró rugózás. Ha minden rendben, nem szabad, hogy fájjon. Nekem múlt héten meglett életem első spárgája. Nem tökéletes, de spárga. 28 évesen. Nem mondom, hogy öreg vagyok, de azért megkönnyeztem a pillanatot és piszkosul büszke vagyok magamra. Bizonyíték ez arra, hogy nem csak az lehet hajlékony, aki gyerekkorában kezdte. Innen nincs megállás! :)