Ha jóképű vagy és sportos és mindehhez nem egy tök alsó, akkor bármit el tudsz adni. Lazar Angelov nagyon jó példa erre, de most nem róla lesz szó, hanem Jorge Cruise-ról. Egészen pontosan az ő nagy elméletéről a 3 órás diétáról. Cruise úr azt javasolja, hogy együnk ötször egy nap, még egy kis desszertet is belevéve a napi menübe. Bármilyen kedvenc ételünket fogyaszthatjuk, legyen az szénhidrátban gazdag, vagy akár édesség is, csak be kell tartani a szigorú időbeosztást. Véleménye szerint kis kiegyensúlyozott adagokat kell fogyasztani minden 3 órában, hogy felpörgessük a zsírégetést.

Az emberek alapvetően félnek a változástól, ez örökérvényű, és valószínűleg legkorábbi őseinkig visszavezethető, akik feltehetően igencsak nehezen vették rá magukat például az első tűzrakásra, félve attól mit fog ez magával hozni, milyen ebből a változásból adódó újszerű nehézségekkel kell majd szembenézniük ezt követően. Tették ezt úgy, hogy szinte biztosak voltak abban hogy, kilépve barlangjukból /és a biztonságot jelentő változatlanságból/, valami pozitív újdonság fog belépni a mindennapjaikba.
Így van ezzel napjaink embere is, aki a kanapéján ülve, napi agymosását végezve csipszet majszol, kólával leöblítve azt. Ugye, nem hangzik jól? Mégis olyan kényelmes, és megszokott. Aztán jön egy reklámblokk, ahol meglátja a rengeteg izmos modellt, akikre feltehetőleg tapadnak a jó nők, semmi gondjuk az életben, és mégiscsak, úgy néznek ki, mint egy férfi. Ekkor jön a felismerés, hogy ő is nézhetne ki hasonlóan, mivel a reklámokban látott színészek is csak emberek: "Hé, talán meg kéne mozdulnom", kikapcsolja a tv-t, és őrült tempóban elsiet a legközelebbi fitnessz-centerbe tanácsadásért, másnap pedig már kezdi is küldetését alakja emberi mivoltának visszaszerzéséért…

Testépítők mindig voltak és mindig is lesznek, a kérdés, hogy hogyan változik az évek során a sportolók összetétele, technikája, izomtömege és formája. A mai posztunkban visszamegyünk 20-30, de néhol akár 70 évet is az időben, hogy megnézzük, hogy akkoriban kiktől esett le az álla az embereknek.

Bodys körökben hívhatnánk Kai Greene diétának is, de mi most nem tesszük. Toleránsak maradunk.

Valamikor a 80-as években, mikor az amerikai társadalom elkezdte felismerni, hogy az XXL méretet már csak a gyerekek és azok babái hordják, hirtelen mindenki diétákat kezdett gyártani. Elég volt valami jól hangzó körítés, vagy csak néhány „A” listás celeb reklámarcnak és már dőltek is a milliók. Ami persze dollárban nézve igen jól hangzik. No hát, a grépfrút diéta is egy ezen remekművek közül.

A GI diéta, mint az a neve is mutatja a Glikémiás Indexen alapul. A GI egy elég egyszerűnek tűnő fogalom, de annál bonyolultabb a valóságban. Leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy az adott élelmiszer a tiszta szőlőcukorhoz képest mennyire emeli meg a vér szőlőcukor tartalmát. Azonban ha tényleg komolyan akarjuk venni, akkor tudni kell, hogy nem azonos tömegű élelmiszereket hasonlítunk össze, hanem azonos energiatartalmú mennyiségeket, 1000kJ-nyi mennyiséggel szoktak számolni. Továbbá nem a vércukron csak a vér szőlőcukor tartalmát értjük. Azt is figyelembe kell venni, hogy a glükoneogenezis miatt a szénhidrátot nem tartalmazó élelmiszereknek is van GI értéke. És ha ez még mindig nem lenne elég macerás, akkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a feldolgozás során is megváltozik a GI, és az sem mindegy, hogy milyen élelmiszereket fogyasztunk együtt.

Volt egyszer egy film, amiben arról panaszkodott egy fiatalember, hogy „My father used the word F a lot. F this, and F that!” Nos itt az F betű nem „arra a szóra” utal, hanem a fiber azaz a rost kezdőbetűjére. Ez tehát nem más mint egy rost diéta. Itt is a népszerűséget egy könyv alapozta meg, amit Tanya Zuckerbrot (nem egy diétás név) dietetikus hozott össze. Az alap feltevés, hogy a rostoktól szebb lesz a bőrünk, a hajunk, emeli az energia szintünket és csökkenti az érrendszeri betegségek, 2-es típusú cukorbetegség, vastagbél és mellrák kockázatát. Arról nem is beszélve, hogy mindezen jó dolgok mellett még a súlyunkat is csökkenti.

A diétákban túl nagy csoda nincs. Valamit megvonunk, esetleg valamiből többet veszünk magunkhoz. Mivel alapvetően három makronutriensre korlátozódik a működésünk így a három kombinációjából alakul ki minden étrend. Ebből egyedül a szénhidrát az, amire nincs feltétlenül szükségünk, anélkül lehet teljes és normális életet élni, majd a májunk megoldja a gyűlölt testzsírból. Fehérje és zsír (esszenciális zsírok) nélkül előbb utóbb beadjuk a kulcsot. Így aztán azokban az esetekben mikor a szénhidrát megvonás segít a gyógyulásban, nagyon egyszerű egy hatékony diétát összeállítani.

A mai napi diéta nem annyira ismert nálunk. A diéta szót sok esetben a fogyással kötjük össze, pedig csak tudatos táplálkozást jelent, aminek a célja lehet bármi. Ha valaki úgy dönt, hogy megeszik napi 8 BigMac-et, akkor az is egy diéta. Szóval a Bristol, amit rák diétának is hívnak, az sem kifejezetten fogyókúrás céllal lett kifejlesztve. Bristol-ban a Rák Segítő Központ munkatársai hozták létre, rákbeteg részére. A lényege, hogy tisztán kell étkezni, zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák, tojás, csirke, sajt, hal, stb.

Amikor az élet citromot ad, készíts belőle limonádét, és amikor az élet egy végtelenbe nyúló sivatagot biztosít, készíts a vashulladékokból is edzőtermet.
Gondolták azok a katonák, akik megunták a mindennapi hegymenetet és a legfőképpen kardiós mozgásokból felépülő gyakorlatokat, ezért gyorsan összedobtak egy kondiparkot a sivatag kellős közepén. Az alábbi képsorozat ismét kellőképpen bizonyítja, amit egy afrikai testépítő már véghezvitt: nem számít hol vagy, és az sem, hogy mit csinálsz, ha eléggé elszánt vagy, akkor egy jéghegy hátán is tudsz edzeni (feltéve, ha nem fagy és nem olvad). :)

Kicsit kilóg a sorból, mert ez egy működőképes diéta. Nagyon a részleteibe nem fogok belemenni, hiszen igen komoly irodalma van. 
Dr. Robert Atkins fejlesztette ki és igen hamar elterjedt, mert rengeteg Hollywoodi Sztár és Celeb próbálta ki sikerrel. Ami Kate Hudsonnak, Renee Zellweggernek, Rihannának és Calista Flockhartnak bevált az nem lehet rossz. :-) Pont a nagy ismeretségnek és népszerűségnek köszönhetően legalább annyi rajongója, mint kritizálója van.