Hamarosan itt a nyár, aki csak teheti elkezdte a szálkásítást. Magam is elindultam a rögös úton, ahol minden gramm szénhidrát és cukor számít.Ebben az időszakban szépen elkezdenek fogyni az ízek, a hűtőben maradnak a szószok és átveszi az egyhangú sózás a terepet, pedig néha egy-egy fröccs ketchup vagy majonéz csodát tud művelni azzal a csirkemell rizzsel. A Gymbeam erre az időszakra is gondolt és piacra dobta kalóriamentes szószait, úgyhogy aki nem tud meglenni az összetettebb ízek nélkül, mindenképpen csapjon bele ezekbe a lecsókba szószokba. Természetesen mi is berendeltünk egyet-egyet, engem a ketchup, Zsoltit pedig a csokiszósz vonzotta be :)

Ketchup újragondolva

A tesztben a csirkemell rizs segített, simán sóval és némi ételízesítővel készítve. Imádom a ketchupot és mindent, ami paradicsomból készült, úgyhogy joggal töltött el izgalommal a 0 kalóriás változat. A 0 kalóriának viszont vannak következményei is, amit némi fogalom-definícióval meg lehet ugrani. Az első ilyen a színe, ami nem a megszokott világos vérpiros, hanem inkább az a sötétebb, rozsdabarnába hajló. A második az állag, ami inkább egy szószhoz hasonlít, mintsem a ketchuphoz, ami kifejezetten masszív és ragadós tud lenni. Ez félúton van a paradicsomlé és a ketchup között. Az íze az, amiben leginkább érezni a különbséget: egyáltalán nem édes, viszont annál inkább fűszeres! :) Az első, megfontolt és lassan rágott tesztfalatokat letudva örömmel vetettem bele magam a zabálásba, mert tényleg nagyon finom és ízletes kiegészítője bármilyen olyan ételnek, amit eddig ketchuppal próbáltam felütni. Ha üzenhetnék innen a séfnek, akkor azt javasolnám, hogy készüljön belőle egy jalapeno-s verzió is, azzal fix, hogy ki lehet verni nálam a biztosítékot, de jó lesz bármilyen chilli is, lényeg, hogy csípjen, mint a vesztés, pláne, hogy az ízvilágát tekintve nagyon jól állna neki. További jó hír a ketchuppal kapcsolatban, hogy a vegánok és vegetáriánusok sem fognak benne kivetnivalót találni, mert nem tartalmaz olyan összetevőt, amitől kifutnának a világból.

Csokis szirup

A főételt illik valamilyen édességgel kísérni. Mivel kéznél volt a csokis 0 kalóriás szirup, nyilvánvaló volt számomra, hogy a diétás palacsintát fogom nyakon önteni vele. A palacsinta tésztáját szénhidrát csökkentett lisztből készítettem és a cukor helyett eritrit-et használtam. A töltelék zsírszegény túró/házi lekvár.

A sütésnél a szirupot érdemes a közelben hagyni, mert ha még melegében öntjük rá a csokimázt, akkor enyhén ráolvad és még krémesebb ízhatást kapunk. A csoki szirup színe nem árulkodik a 0 kalóriáról. Sötétbarna színű, hagyományos társaihoz hasonlóan. Viszont kevésbé tömény ezáltal hígabb is, ami nagyban befolyásolja az ízét. Mivel nem tartalmaz cukrot, csak mérsékelten édes, így a túrós palacsintán sem a csoki dominál, hanem tökéletesen kiérződnek az ízek. Ezen felbátorodva azóta számos süteményen kipróbáltam és mindegyiken megállta a helyét, sőt az utóbbi időben a reggeli kávé habjára is öntök belőle. 

És hogy milyen szószok vannak még?

Ha kicsit Gombóc Artúros szeretnék lenni, akkor most egy röpke felsorolásba kezdenék: Van cézár saláta szósz, mustáros-mézes szósz, sárgadinnye szósz, édes szósz, eper szósz, bolognai szósz, BBQ szósz, banán szósz, palacsinta szósz, sőt, még áfonya szósz is. A készletek fogyóban, úgyhogy érdemes minden nap meglátogatni a Gymbeam oldalát szósz-ügyben, aztán végigfröcskölni az egész palettát, mert ha a ketchup és a csoki ilyen jól vizsgázott, a többi is tökéletes választás lehet.