Szerencsére mostanában elég gyakran felbukkan egy-egy videó a neten valami nagyszerű teljesítményről, új világcsúcsok guggolásban, felhúzásban, vagy csak simán rengeteg ismétlések borzasztó súlyokkal. Ilyenkor kétféle komment van, az egyik a „hű ez de jó” a másik pedig a „mert kokszol”.  Az előbbi jó, mert pozitív és motivációt adhat, míg utóbbi, hát finoman szólva is értelmetlen és felesleges megjegyzés. Egyrészt mert honnan tudod? Másrészt meg állította valahol, hogy nem? Akkor?

De van egy másik része is ennek a kérdésnek, a tudatlanság. Mindig azok kiáltanak először farkast, akik még csak képen láttak olyat. Azt hiszik, hogy a koksz az olyan, mint a gumibogyó szörp, vagy Asterix varázsitala. Emlékszem, hogy jó húsz évvel ezelőtt B. Peti barátom bekapott egy szem Strombát, és egy óra múlva hárommal több fekvőtámaszt tudott megcsinálni. Aztán nagyjából ebben ki is merült a sport pályafutása. A sokadik kúrája után rájön az ember, hogy megdob és többletett ad, de már nincs meg az a flesh mint kezdőként. Egy kezdő simán fejlődhet egy hónap alatt 50 kilós fekvenyomásról 100-ra jól becuccolva és jé, dupla erős lett. De mennyit tett hozzá ehez a cucc? Nem sokat. Ha nem szedte volna, akkor nem egy hónap lett volna, hanem kettő, vagy három, de ugyanott lett volna. Az öreg motorosok persze tudják az igazságot a koksz erejéről, de bölcsen hallgatnak róla. Van, viszont aki vette a fáradtságot és utána járt az igazságnak. Mit is adhat erőben nekünk a koksz? Van egy srác, Greg Nuckols, aki mindamellett, hogy kurva erős, még ért is hozzá. Ő járt utána a kérdésnek és merte leírni a kiábrándító valóságot a koksz erejéről.

Először józan paraszti ésszel fogott hozzá és megnézte, hogy mi a különbség dopping ellenőrzött és „nem annyira szigorúan vizsgált” szervezetek eredményei között. Feltételezve, hogy a felnőtt kategóriában már a genetikai potenciáljuk 90%-a körül járó versenyzők között jelentős eltérés nem lehet, viszont ahol szabad kokszolni, ott várhatóan magasabb lesz az eredmény.

Nagyjából látszik, hogy nincsenek csoda eredmények, nagyjából 10%-ot verhetnek rá a kokszolók a tisztákra.

 Utána megnézte hasonló elv alapján, hogy mekkora a különbség a súlyemelés amerikai és világcsúcsai között. Ez mondjuk, azért kicsit sántít szerintem, mert az volt az elmélete, hogy Amerikában nagyon szigorú a súlyemelők dopping ellenőrzése, míg a világcsúcstartók a világ egyéb részéről talán nem annyira ellenőrzöttek. Ez mondjuk igaz is lehet a lebukott orosz és bolgár emelőket tekintve, de azért az amerikaiak ártatlanságáét sem tenném tűzbe a kezem, mert igaz, hogy ellenőrzik őket szigorúan, de ugyanakkor messze az ellenőrző laborok előtt járnak tudományban. Az eredmény itt is az lett, hogy szakításban 13,84%, lökésben 11,66% és összetettben pedig 12,65% a különbség a nem „ellenőrzött világ” javára.

Persze ez nem egy tökéletes összehasonlítás, mert másak a súlycsoportok és azért pár kiló plusz-mínusz is sokat számíthat. Azonkívül, lehet, hogy valaki nem volt tiszta, csak nem bukott le, valamint az is lehet, hogy nem ellenőrizték ugyan soha, de nem is kokszolt, csak simán annyival jobb a világnál. Azonban ha a nagy átlagot nézzük, akkor látszik a tendencia.

 Vannak azonban igazi kutatások is a témában, Basin 1996-ban megnézte, hogy mi lesz a különbség 10 hét edzés után azok között, akik heti 600mg Testosterone Enanthatot kaptak a placebót kapókkal szemben. Látszólag az eredmények sokkal nagyobbak, azonban az összesített Wilks számot nézzük, akkor megint csak a 10% körül vagyunk, mert az erőnövekedés mellett a testsúly is jelentősen nőtt.

Jó, de akkor most mit is kaptunk eredményül? Azt hogy a koksz csak 10% pluszt ad? Igen, és nem. Azonos súlycsoportot feltételezve csakugyan ennyire keveset jelent. Az erőemelésben, vagy súlyemelésben hiába lesz nagyobb az összetettünk 20-30%-kal igazából, ha közben a megnövekedett izomtömeg miatt súlycsoport lépünk és ott amúgy is 10-20%-kal magasabb eredmények vannak. Tehát ez is, mint minden eredmény viszonyítás kérdése.

Az viszont tény, hogy sokkal gyorsabb lesz a fejlődés szteroid mellett, akár hetek alatt meglehet egy naturál sportoló éves fejlődése. Viszont ha a genetikai kapacitásunk végéhez közelítünk, akkor ez a nagy különbség lassan elolvad és tényleg csak az a 10% fog maradni.

Mire lehet elég ez a 10%? A múlt héten Eric Lilliebridge 474 kilóval guggolt egyet. Persze az első kommentek a szokásos kémia felkiáltások voltak. Fogalmunk sincs, hogy mennyire tiszta ő vagy mennyire nem. Elvileg az. De ha feltételezzük, hogy mégiscsak használ tiltott szereket, akkor az mit jelent az ő esetében? Az ő súlycsoportjában az első táblázat szerint 6% eltérés van a tesztelt és a nem tesztelt világcsúcs között, tehát tegyük fel, hogy rá is igaz a 10%-os szabály. Oké, akkor 431 kilóval tud ő guggolni és kapott 43 kilót „ajándékba” a cucctól. 431!!! Érted??? Szóval legközelebb akkor fitymáld le az ilyen teljesítményt, ha Te tudsz 432-t tisztán. Akkor van alapod beszólni, de addig tisztelt a teljesítményt. Felesleges azonnal kokszról kiabálni, ha nagyszerű teljesítményeket látunk. Persze előfordul az is sokszor, de higgyük el a nagy eredmények mögött mindig kemény munka van, ha van koksz, ha nincs!