A mai napon robbant a bomba, mely szerint egy Down-szindrómában szenvedő fiatalembert tiltottak ki egy edzőteremből. A kommentelők (gyűlölködők) azonnal beindultak és kigyót-békát, illetve egyenlő bánásmódot kiáltottak a terem tulajdonosára anélkül, hogy megálltak volna előtte egy pillanatra gondolkodni, pedig meg kellene, mert bár az együttérzés bennem is felnyomta egy kicsit a pumpát, értelmesen végiggondolva mégis rájöhetünk, hogy egy szellemileg sérült embernek nem feltétlen van keresnivalója egy edzőteremben.

Építési terület, idegeneknek belépni tilos!

Sokszor láthattuk már a fenti táblát és valószínűleg mindannyian elkerültük miatta az építési területeket, hiszen az ott lévő munkagépek és egyéb, teljesen ismeretlen és kiszámíthatatlan környezet komoly veszélyt jelent a testi épségünkre. Nem véletlen, hogy az ilyen területeken dolgozó emberek a megfelelő védőfelszereléssel is el vannak látva. A tábla és a védőfelszerelés oka pedig rendkívül egyszerű: ez véd meg minket a környezeti ártalmaktól és saját magunktól. Noha az edzőtermek nem építési területek, mégis olyan helynek számítanak, ahol fokozottan ki vagyunk téve a sérülésveszélynek. Feltehetnénk a kérdést, hogy ugyan milyen veszély érhet minket egy teremben, de akinek volt már húzódása, részleges vagy teljes izomszakadása (nekem volt már hozzá szerencsém...) vagy netalán rajta maradt fekve nyomásnál a súly, jól tudja, hogy a konditerem nem játszótér és könnyen otthagyhatja az ember a fogát, ha nem figyel, vagy nincs a környéken senki, aki segíteni tudna.

A cél: egészségesnek lenni, vagy annak maradni

A neten számos motiváló videóban láthatunk valamilyen testi fogyatékossággal rendelkező sportolót, aki "egészségeseket" megszégyenítő módon edz nap, mint nap és ér el olyan sikereket, amikről a fotelrokkerek csak álmodnak. Akár jogos is lehetne a kérdés arra vonatkozóan, hogy Ők miért nincsenek kitiltva, hiszen nincsenek a fizikai erejük igazi birtokában, de egy fejben 100%-os ember jó eséllyel el tudja dönteni, hogy a soron következő gyakorlat megfogja-e haladni az erejét, vagy képes lesz megfelelően kivitelezni, ha pedig Neki is egyértelmű, hogy nagy falatra készül, akkor még a gyakorlat megkezdése előtt kér valakitől segítséget, vagy asszisztenciát. Az effajta hozzáállás az "épeknél" is alap, kivétel azok, akik otthon, egyedül edzenek. Én is így szoktam emelgetni a súlyokat és néha mérges is vagyok magamra, hiszen egy elszámított fekve nyomás akár az életembe is kerülhet.

Fejben dől el minden

És ez így igaz. Viszont nem mindegy, hogy milyen fejben. Személy szerint nagyon kedvelem a fogyatékos embereket, nem is tekintek Rájuk fogyatékosként, inkább úgy "mérem" Őket, mint másfajta emberek, más tulajdonságokkal és más képességekkel. Hiszem, hogy sok dologban jobbak nálam / nálunk, annyi, hogy a társadalmilag elvárt funkciókban nem tudnak igazán kiteljesedni, de ettől még nagyon jó fej és nagyon szeretni való emberek. Lehet és kell is Őket tisztelni, lehet és kell is Őket szeretni és ami nagyon fontos, vigyáznunk kell Rájuk, ez emberi és társadalmi feladatunk egyaránt.

(a kép csak illusztráció és nem a szóban forgó fiatalembert ábrázolja)

De most vigyáznak, vagy diszkriminálnak?

A szóban forgó posztban elhangzott, hogy a család is részt vett Ati edzésein és folyamatosan felügyelték az Általa végzett gyakorlatokat, de egy ilyen veszélyes üzemben vajon elég-e ez? A család szempontjából nézve mindenképpen, hiszen Ők ismerik a terhelhetőséget, az igazi képességeket és kvalitásokat. ŐK tudják, hogy milyen intervallumban képes mozogni, mennyit bír és mik azok a gyakorlatok, amiket szépen el tud végezni. Igen ám, de nem csak a családnak, vagy gyámnak van ilyenkor felelőssége hanem magának a terem üzemeltetőjének is. Felelősség. Van ilyen jogi és emberi értelemben is. 2016-ban Magyarország egyáltalán nem nevezhető jogállamnak, de mégis minden olyan esetben képes működni a jogrendszerünk, amiben a cél az, hogy valakivel így vagy úgy, de kitoljunk. Amikor egy Down-szindrómás ember megy le egy edzőterembe, a terem tulajdonosának számtalan paragrafus futhat le az agyában, hiszen már azért is vállalnia kell a felelősséget, hogy egyáltalán kit enged be a termébe, azért meg pláne, hogy utána mi történik ott a delikvennsel. Igaz, hogy a család tudja, hogy mire képes az illető, de egy teremvezető vagy tulajdonos nem, így felelősséget sem tud vállalni azért, ami a sporttársakkal fog ott történni. Nem is tud és értelemszerűen nem is akar. Ti sem tennétek, ugye? Na látjátok! Azzal az "ítélettel", ami az ügyben született pedig nem volt más cél, mint: megvédeni Atit saját magától és a családjától, megvédeni a teremben lévő többi embert és hát megvédeni saját magát és a vállalkozását ezzel eleget téve nem másnak, mint a magyar jogrendszernek.

Ha nem tetszik a rendszer, kapd be még egyszer!

A rendszer jó, a döntés jó, bár van néhány dolog, amin célszerű lenne azért átmenni:

1. Lehetett volna a terem részéről egy egyéni felmérést csinálni, amiben megnézik Ők is, hogy Ati mire képes. Egy ilyen felmérés után Ők is megnyugodhattak volna, hogy a srác tényleg a terembe való. Ha mégsem, akkor lett volna egy korrekt, érthető és elfogadható indok a "kitiltására".

2. Én, mint kvázi "szakember" biztos, hogy nem vittem volna le Atit egy terembe súlyzós edzésekre, mert az Ő alkatával ennek egyszerűen semmi, de semmi értelme nincs jelen pillanatban. Egy szép diéta, megfelelő kardió és oda lenne az a pocak, tök fölösleges egy amúgy is az elhízással és a saját súlyával küzdő embert még plusz súlyokkal pakolni. Futópad, séta, bicikli, ezek a gyógyírek egy 40-50%-os testzsír arányra  és nem egy 50 kilóra pakolt hátgép! Kérdem én, akkor most ki is itt igazából a hülye? Az, aki hozzáértőként azt mondja, hogy valami rossz és nem bizonyos helyekre való, vagy az, aki azt hiszi, hogy jót tesz? Megértem a családot, baromi jó fejeknek tartom Őket Atival együtt, hogy elkezdtek terembe járni, de minden "sportkarriert" úgy kezdünk, hogy elmegyünk orvoshoz és megkérdezzük, hogy mit lehet és mit nem! Itt is ezt kellett volna először megtenni, aztán vergődni, ha egy szakember megálljt parancsol. Nem tudom, hogy az Ő esetükben ez megtörtént-e vagy sem - feltehetően igen.

(a kép csak illusztráció és nem a szóban forgó fiatalembert ábrázolja)

Mi a megoldás?

A megoldás pofonegyszerű. Lenne. Ha nem Magyarországról beszélnénk, ahol semmi sem fontosabb egymás megalázásánál, földbetiprásánál és meglopásánál. Ha egy fejlett, kulturált országban élnénk, akkor épülne 50 edzőterem az ország frekventáltabb pontjain, ahol Pető Intézetből kikeveredett szakemberek vegyülnének személyi edzőkkel, nyugodtan, szép tempóban dolgoznának és odafigyelnének a sérült, de edzeni vágyó emberekre. Egy fejlett országban mindezt támogatná a Társadalombiztosítás és mindenkinek megérné belépnie a rendszerbe, aminek a végén egészségesebb sérült sportemberek és elégedett, másokra és önmagukra büszke szakemberek jelennének meg, de ez itthon sajnos nincs így. Itthon csak dilettánsok által generált politikai frusztráltság van, amin már olyan szinten tönkre vágta az embereket, hogy emberi és szakmai döntéseket is képesek nem csak megkérdőjelezni, hanem egyből bitófáért kiáltani miattuk.

Jó kis gondolatkísérletre hívnám így a cikk végén a kedves Olvasókat: Tegyük fel, hogy nincs ez a balhé, nem tiltják ki Atit a teremből, hónapokig jár oda, míg egyszer csak olyan baleset éri ott, ami kimondottan rossz irányba tereli hosszútávon az életkörülményeit. Ilyen esetben kit hibáztatnátok? Van egy tippem: a terem tulajdonosát, aki engedte, hogy mindenféle jogszabály, szakmai és emberi elvárás ellenére ott eddzen, ugye?