Habár a testépítésben az a fő cél, hogy minél definiáltabb izmokat építsünk, mégsem kezelhetjük testünket különálló izmok halmazaként. Minden mindennel összefügg, ennek pedig anatómiai magyarázata van: mozgásszervrendszerünk elemeit (izmokat, inakat, ízületeket) egy kötőszövetes réteg, ún.fascia veszi körül. Így olyan izomláncolatok jönnek létre, melyek funkcionális komplexeket, mozgásláncokat alkotnak. Ezeknek a harmonikus együttműködése adja természetes mozgásmintáinkat.

Amíg testünk tökéletesen működik, és minden alkatrésze a megfelelő helyen, a megfelelő módon és időben működik, addig az ízületek stabilak, olajozottan működnek és nem befolyásolják a többi működését. Azonban ez nagyon ritka, hiszen már kisiskolás korunkban elkezdünk görnyedni, először az iskolapadban a könyv fölött, később felnőtt korunkban a számítógép, tv előtt. Ilyenkor a vállöv elülső izmai, szalagjai ebben a pozícióban megrövidülnek, amellyel egy egész láncreakció indul be.

Az előreeső váll miatt a felkarcsont berotálódik (befele fordul). Ez idővel vállsérülést, rotátorköpeny problémát fog okozni, a dolog azonban nem áll meg itt, hiszen minden mindennel összefügg: a berotált felkarcsont miatt megrövidül a fűrészizom, ahogy a lapocka kicsúszik oldalra a bordakosáron. Ez kötőszövetes összeköttetésben van az oldalsó hasizommal. Ez az erőlánc pedig elfordítja a medencét. Emiatt, például járáskor, futáskor minden egyes lépés koptatni, túlterhelni fogja a csípő- és térdízületet. Ráadásul a nem megfelelő testtartás egy sor más izmot késztet túlműködésre, kompenzációra.
Emiatt az idegrendszerünk már nem tudja a jól meghatározott, természetes minta szerint használni izmainkat, kénytelen kerülőutakat tenni a mozgásláncban, vagyis megváltozik a mozgásminta.

Példaként nézzünk ehhez egy nagyon egyszerű gyakorlatot, az oldalemelést. Ahhoz, hogy valóban a deltaizom középső részét eddzük,
nagyon fontos, hogy a váll és a lapocka megfelelő pozícióban legyen. A vállízület stabilizálásában ebben az esetben a lapockazárók (például a rombuszizmok) és a trapézizom alsó rostjai vesznek részt. A rossz testtartás miatt, ahol előrehelyezett a fejtartás és előreesnek a vállak, a deltaizom mellett sok más segédizom is belép a munkába: például a trapézizom felső része és a nyakizmok. Ezzel viszont egyrészről a nyak kap felesleges túlterhelést, másrészről egy rossz mozgásmintára is ráerősítünk.  

Mi a teendő?

A helyes testtartás beállítása és tudatosítása. Ehhez sokszor elegendő, ha nem csak arra használod a tükröt, hogy tetszelegj és pózolj, hanem arra is, hogy a gyakorlatok kiindulóhelyzetét pontosan beállítsd és folyamatosan figyeld magad a helyes kivitelezésnél. Vannak azonban olyan esetek (pl. tartáshibák, aszimmetriák, kóros kompenzációk), melyeket a testben fellépő izomegyensúlytalanság okoz: egyes izmok túl gyengék, mások túl feszesek, s emiatt nem megfelelően működnek az ízületek. Ilyenkor, hiába hívod segítségül a tükröt, szükség lehet szakember segítségére (gyógytornász, szakképzett edző, jógaoktató, manuálterapeuta), aki speciális gyakorlatokkal erősíti a gyenge izmokat, mobilizálja az ízületeket és újratanítja a rosszul rögzült mozgásmintákat.