Amikor testépítős sikerekről beszélünk, első blikkre tuti, hogy a hihetetlen fogyások jutnak eszünkbe. Pedig érdemes megemlíteni a hihetetlen "hízásokat" is. Hogy mi a közös bennük? Mindkettő életet menthet.
Először 13 éves koromban figyeltem fel az evészavarokra. Akkor még nem sejtettem, hogy így vagy úgy ez a jelenség végigkíséri majd az életemet. Sokat olvastam a témában, mégse sikerült a baromságokat elkerülnöm. Kiürítettem a vitaminraktáraimat, mert annyi szűztea kapszulát ettem, amennyit 150 kilós embereknek javasolt, kihajtott belőlem mindent. Léböjtöltem napokig, máskor meg majdnem hányásig ettem magam. Néha rettegek, hogy árt amit eszem, néha meg nem érdekel és bármit megeszek. Sosem voltam anorexiás vagy bulímiás, de ha őszintén magamba nézek, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy sokáig nem volt normális a kapcsolatom az étellel és magával az evéssel. A vicc, hogy ez akkor se nekem se a környezetemnek nem tűnt fel, és értetlenül álltak, hogy egyáltalán honnan jutott eszembe az evészavarokról írni a diplomámat. (Pontosabban az anorexiát támogató fórumokról. Meredek, tudom, de érdekes. Cikk itt)
Forrás: eatmoveimprove / Antonia- itt még csontsoványan
Aztán ahogy egyre mélyebbre ástam az evészavarok történeti és lelki hátterében, megvilágosodtam. Ahogy megértettem az evészavarokat, megértettem magamat is. Felismerés fél gyógyulás vagy mi. Dióhéjban annyi, hogy nem, az evészavar nem az elkényeztetett felső-középosztály nincsjobbdolgomhátéhezem divatja. Komoly betegség, aminek a kiváltó okait még mai napig homály fedi. Lehet hormonzavar, lelki ok. Ki tudja... Egy biztos, hogy a legtöbb beteg életében volt vagy fennáll olyan helyzet, ahol nem tudják érvényesíteni az akaratukat. Lehet ez egy nemi erőszak, parancsolgató anya, egy haláleset vagy válás. Aki tartott már sikeres diétát, az tudja, hogy micsoda energiát mozgósít az emberben, amikor a saját maga ura tud maradni. A diéta kontroll, kontroll a saját testem felett, végre valami, amit (látszólag) csakis én irányítok. Nem szólhat bele semmi és senki. Felemelő érzés. És ami jó, abból egyre többet akarunk. Sokan az evészavarosokat a drogfüggőkhöz és alkoholistákhoz hasonlítják, de ahogy nem mindenki szokik rá a szerekre, úgy nem is mindenki ragad benne a diétában. Azonban aki hajlamos a túlkapásokra, azoknak egy-egy ilyen diéta-hullám végzetes lehet. Fontos, hogy diéta alatt nem az egészséges, tápláló életmódokat értem.
Számszerűen: Az anorexiás betegek 8-9%-a belehal az éhezésbe. Szív- vagy veseelégtelenség általában az ok.
Szóval nem vicc. A pszichoterápia és nagy súlyveszteség (vagy bulímiánál egyéb fizikai problémák pl. kilyukadt nyelőcső) esetén a kórházi kezelés elengedhetetlen. Viszont mást is tehet a beteg. A pszichológusok szerint semmilyen leszokás nem jár tartós sikerrel, ha a rossz szokást nem helyettesítjük valami számunkra hasznosabbal. Összegyűjtöttem néhány hihetetlenül erős (szó szerint és átvitt értelemben is :D ) embert, akik legyőzték az evészavart, és most kicsattannak az egészségtől. Ők a testépítést választották az éhezés helyett. Mint ahogy az alkoholista is mindig alkoholista marad, még akkor is ha már 10 éve nem ivott, ugyanúgy az evészavaros is függő marad élete végéig, de ettől még élhetnek teljes életet, sőt.
Aurora Lz fit, aki EDNOS (Eating Disorder Not Otherwise Specified) volt, ami annyit tesz, hogy mindkét "mainstream" evészavarban szenved. A bulímiás túlevések és hánytatásos időszakok váltakoznak éhezéssel.
Forrás: Aurora_lz_fit
Antonia Eriksson - eatmoveimprove személyes kedvencem. Anorexiásból lett testépítő. Ő sem titkolja a betegségét, és minden erejével azon dolgozik, hogy megtartsa az egészséges egyensúlyt a diétában és a mozgásban egyaránt, és hogy a sorstársainak jó példát mutasson.
Forrás: eatmoveimprove
Perry Andrews-t addig szadizták az iskolatársai, amíg egyszer csak abbahagyta az evést. 16 évesen abba is hagyta az iskolát.
Majd egy kigyúrt férfimodellt látva eldöntötte, hogy legyőzi a betegséget, és újra ételhez, majd pedig súlyokhoz nyúlt. A lányok meg őt látva valószínűleg magukhoz...
Lydia Rees - 10 évig volt anorexiás és bulímiás, most profi testépítő
Forrás: girlswithmuscles.com
Az ember hajlamos túlzásokba esni. Mert mindent azonnal akarunk és tegnapra. Amit nem szabad elfelejteni, hogy mindig az a fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. A testünk súg, hogy mikor elég. Hallgassunk rá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lezsír (törölt) 2015.05.11. 03:32:32
Jó sztorik. Az külön jó, hogy nem estek a másik végletbe.