Böbi adatlapjára teljesen véletlenül akadtam rá, amikor az egyik ismerősöm like-olta az egyik bejegyzését. A profilján végiggörgetve jöttem rá, hogy amit ez a lány véghez vitt nem mindennapos dolog. 86kg-tól szabadult meg saját akaratából, ezért úgy döntöttem, hogy felteszek neki pár kérdést, ami biztosan bennetek is felmerül a cikk címének elolvasása után.

Szia Elisabeth!  Először is  hogyan szereted, ha szólítanak? :) Ránézve a képeidre mindenkinek az az első gondolata: MIÉRT? Én kicsit más szemszögből közelíteném meg a kérdést: HOGYHOGY? Hogyhogy neked sikerült az, amit mások csak halogatnak, van aki január óta, van aki évek óta, van aki egy életen át. Mi van meg benned, ami másban nincs, Te miért voltál képes életmódot váltani míg más csak görgeti maga előtt a kifogásokat?

Szia Dominika! Legkedvesebbek számomra a beceneveim; Böbi vagy Lizu, amelyik tetszik.:) Nem vagyunk egyformák. Ebből kiindulva van, aki konkrét időpontokhoz köti, kitűz egy napot. Ilyenek gyakran a hétfők, az újévi fogadalomnak vagy karácsony előtt, hogy az ünnepek alatt saját megnyugtatása miatt többet ehessen… Van, aki pedig csak belevág. Én az utóbbi voltam. Nem tudom megmondani a napját dátum szerint, hogy mikor is kezdtem neki, csak hónapot ; 2011. október vége, november eleje körül. Mindenki saját maga érzi, mikor lett elege, mikor szánja el magát. Az pedig, hogy mennyire is gondolja komolyan, ill. mennyire következetes saját magával, azt az eredményein észre fogja venni. Kifogások mindig lesznek, bár sajnos sokaknál akkor jön el a nagy elhatározás, mikor már megszólal a vészcsengő. Jön a kapkodás, a türelmetlenség, amik leginkább hátráltató tényezők, mint előre lendítők. Semmi különleges tulajdonságom, nincs mágikus erőm nincsen. Makacs vagyok és kitartó:)

Mikor leadtam az első 10 kilót, akkor tudtam, hogy nem szabad megállni és csinálni kell tovább, mert van eredménye és lesz is, ha folytatom. És lett… ;) Sokak „csak” ennyitől szeretnének megszabadulni, mikor megkeresnek és tanácsot kérnek, erre én mindig azt mondom, hogy nincs olyan, hogy „csak”. Mindenkinek a saját magával kell megküzdenie. Lényegtelen ebből a szempontból számszerűsíteni.

Sokan fordulnak hozzád tanácsért, ami érthető, hiszen nagyon szép eredményt értél el. Mit tartasz a legfontosabbnak, mi az, ami leggyakrabban elhangzik és amit minden fogyni vágyónak tanácsolsz?

Köszönöm szépen. :) Leggyakrabban a táplálkozással kapcsolatosan keresnek meg. Étrend miatt, diéta miatt. Felteszik a kérdést, hogy én mit eszem, hányszor, mikor; a folyadékbevitele sokszor lemarad, pedig éppen olyan fontos, ha nem fontosabb, mint az evés. Mindig kihangsúlyozom, hogy egyénileg, mindenkinek saját céljai elérése érdekében, életkörülményeihez (időbeosztása, anyagi helyzete) igazítva neki kell megtanulnia, az alapoktól megérteni, hogy mit, mennyi, mikor; valamint milyen mozgást iktat be rendszeresen az életébe. Nem hasra csapás szerűen, mert azon nem kell csodálkozni, hogy végül kudarcba fullad. Különbözőek vagyunk, más célokkal, mentalitással, más körülményekkel. Leginkább magunk működését kell(ene) megérteni biológiai és mentális szinten is. És itt jön ugyan csak elő, hogy: „- Én nem akarom ezt ennyire komolyan, mert csak 10 kilót szeretnék leadni!” Saját magért, továbbfejlődéséért és az elért eredmények megtartásáért igenis utána kell olvasni és venni a fáradtságot! Ebbe senki nem izzad bele és izomláza sem lesz tőle, de java részt ez hozza a sikert :)

Szóval úgy érzed nem is a mozgás, sokkal inkább a táplálkozás okoz az embereknek gondot?

Érdekes, mert a mozgásra szerintem nehezebben szánja rá magát a többség; éppen ezért gondolkodik előbb azon, hogy mit NE egyen és akkor jön a kérdés, hogy de akkor mit is?! Szóval egymásra hatva, oda-vissza. Főként olyan embereknél jellemző ez, akik nagyobb, akár extrém túlsúllyal élnek, mivel maga a teher is sokkal nehezebb szó szerint. Én ritkábban találkozom azzal a típussal, hogy inkább elmegy edzeni, de ő nem hajlandó lemondani bizonyos ételekről vagy nasikról.

Érdekes egybeesés, mivel épp egy olyan világban élünk, ahol az emberek az étel nyújtotta élvezetekbe menekülnek, idegességükben benyomnak egy tábla csokit... Tény, hogy egészségesen és kalóriaszegényen is el lehet készíteni a legtöbb ételt, ahogy az adatlapod végiggörgettem, láttam, hogy te is -akárcsak én- épp erről próbálod meggyőzni az embereket a saját készítésű recepteiddel. Nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek alapból beskatulyázzák ezeket az ételeket, kóstolás nélkül elítélik, mert az "biztos nem olyan, mint az eredeti!", annak ellenére, hogy  a piacon már számos alternatív élelmiszer található, aminek én személy szerint nagyon örülök. Ha már az extrém túlsúlynál tartunk... Hogyan kezdtél bele, hogy a "teher" -a hogy nevezted - ne tegyen kárt az ízületeidben?

Maga az evés, mint (pót)cselekvés jelenti az örömforrást egyeseknek, menekülnek, vigasztalódnak. Nagyon örülök annak, hogy egy re inkább elterjedtebb az egészségesebb, rostban gazdagabb alternatívák, mind alapanyagban, elkészítési módban és már csak az alap emberi kíváncsiság is ott motoszkál, hogy milyen íze is lehet. Nyitottabbak az emberek. Persze nem árt azt tudatosítani, hogy ha nem ugyanabból az alapanyagból készül, akkor ne is így készüljünk rá fejben sem, hogy annak ugyanolyan íze is lesz, attól még lehet jó és finom vagy finomabb, mint a hagyományos, megszokott. Szóval itt elvárásbeli problémák vannak. A körte az körte, az alma pedig alma, attól, hogy fán terem, még nem ugyanazok, de attól még jó és finom mindkettő. Én (is) elsőként az étkezésen változtattam, terveztem újra majd mellé jött a mozgás. Mivel úszni nem tudok, ami jobb lett volna az ízületeimet kímélve, konditerembe pedig szégyelltem elmenni- ami sokakat gátol- így maradt az otthoni, négy fal közötti ducitréning.

Hány kilót is fogytál összesen?

Összességében 86 kilót adtam le.

Ismét csak az elismerésem tudom kifejezni! Nagyon szép munka! Mi adta a napi motivációdat, hogy egyáltalán bekapcsold a DVD-t és nekikezdj? Ez az a tipikus "fejben dől el" volt, vagy segítségül vettél pár motivációs videót, képet, weboldalt?

Egyedül kezdtem bele, egyedül csináltam végig és mai napig is egyedül edzem. Nem volt kifogás sem az időhiány, mert úgy osztottam be az adott napomat, hogy az a kezdeti 30 perc minden másnap bele kell, hogy férjen. Nem volt edzőtárs, barátnő, aki befolyásolt volna, hogy neki nincs kedve, vagy nem érzi jól magát és hagyjuk ki. Természetesen előfordult velem is, hogy aznap mégsem úgy volt kedvem; akkor eszembe jutott, hogy ha tegnap megcsináltam és az idő most is adott, amit rászántam, így elterveztem, akkor ma miért nem csinálnám végig?! És igen... Utána annál jobb az érzés. Valamint sem az időjárás, mert adott volt a szőnyeg és én, így eshetett az eső vagy süthetett a nap, mindegy volt ebből a szempontból. Sem az anyagiak, nem költöttem bérletre, edzőre. Márkás edzőruhára és cipőre. Én kellettem hozzá. Senki más. Motivációt az eredmények adták később, mikor havonta új nadrágot kellett venni a csökkenő méretek miatt és a másoktól kapott visszajelzések amik vittek tovább :)

Lizi, nincs több kérdésem, szerintem mindent elmondtál. Nyilván a "Megérte?" kérdés sem lenne helyénvaló, mert sugárzol, látni rajtad, hogy igazán az életstílusoddá és szenvedélyeddé vált a fitness. Talán annyit kérdeznék még: Mi a következő, illetve a végleges kitűzött cél? Vannak jövőbe nézően ezzel kapcsolatos terveid, esetleg szeretnél később ebből megélni?

Teljesen az életem része lett és örülök, hogy bár személyesen nem ismerjük egymást, de a kisugárzásomon látszik, hogy még jobban érzem magam. Terveim ezzel kapcsolatosan nem körvonalazódtak még. Bízom abban, hogy a közeljövőben főként a táplálkozás-gasztronómia vonalon, ill. tanácsadással kapcsolatosan adódnak olyan lehetőségek az életemben, ahol hatékonyan tudok segíteni személy szerint is. Az pedig csak hab lenne a tortán, hogy hiteles személyként, örömmel azt csinálhatnám, amit szeretek és mind emellé a megélhetésem is jelenti.

És ami a fogyást illeti? Van kitűzött súlymennyiség vagy simán csak sodródsz, csinálod és majd alakul?

Én már elértem azt az álmom, vágyam 2012 decemberére, amit szerettem volna. Azóta pedig a minél definiáltabb, formásabb test a cél :)

Köszönöm szépen, örülünk, hogy megismerhettünkk. Azt kívánom, hogy továbbra is ilyen szép eredményeket érj el, bár ilyen akarattal és önfegyelemmel igazán megállod a helyed a világban :) További sok sikert kívánunk az életed összes területén!

Nagyon kedves Tőled. Köszönöm szépen és örülök a lehetőségnek! Hasonló jókat kívánok viszont! Legfőként jó egészséget!