Rendezte: Michael Bay

Forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely, Scott Rosenber

Operatőr: Ben Seresin

Zene: Steve Jablonsky

Szereplők: Mark Wahlberg, Dwayne "The Rock" Johnson, Tony Shalhoub, Ed Harris, Anthony Mackie

Készült: 26 millió dollár

Bevétel: 88 millió dollár

Filmhossz: 125 perc

Michael Bay annak fejében, hogy vállalja el a Transformers további részeinek a rendezését kapott egy kis "zsebpénzt" a Paramount stúdiótól, hogy leforgathassa régi filmes tervét, ami a 90-es éves Miamiába kalauzol el minket. A történek valós eseményeket dolgoz fel és egy pár 'agyatlan gyúrós' félresikerült emberrablásán alapszik, akik gyors meggazdagodás reményében túl nagy fába vágják a fejszéjüket. Természetesen az "Igaz történet alapján" szlogennel csínján kell bánni, de az tény, hogy a sztori alapja tényleg megtörtént a pálmafák városában és hatalmas botrányt is kavart anno.

A sok agyatlan (de nagyon szórakoztató) blouckbuster (pl: Armageddon, Transformers mozik) után Bay most a történet bemutatására helyezte a hangsúlyt, ironikusan pont akkor, mikor a főszereplők nyugodtan nevezhetők agyatlannak. Ez a kontszart egyébként végig jelen van a filmben. Az egyébként szörnyű és brutális dolgokat olykor elbagatelizálja, vagy fekete humorral teszi könnyeddé számunkra. Pont annyi iróniát használ fel amennyi még nem teszi az egészet paródiává, vagy véresen komolyan az összképet.
A gyúrós életformába való betekintéshez jobb arcokat nem is találhattak volna, mint az egykori rapper Mark Wahlberg, aki azóta 'A' listás színésszé lépett elő, vagy a pankrátorból akciósztárrá avanzsált The Rock. Mind a ketten lubickolnak a szerepükben, és azt a sok energiát amit megmozgatnak a vásznon nagyszerűen tolmácsolják a közönség felé. Dwayne Johnsonnak (Rock eredeti neve) különösen testhezálló a szerep, félelmetes mennyire jól áll neki, hogy gyakorlatilag önmagát és olykor önmaga karikatúráját kell alakítania.
A mellékszereplők közül is mindenkit dicséret illet, láthatjuk a mindig hiteles öreg rókát Ed Harrist, aki itt is dörzsölt és körmönfont, aztán Anthony Mackiet, akihez több nagyon jó poén is fűződik, elsősorban a szteroidok miatt impotenciával küzdő szerelmi élete miatt egy szexéhes nővérkével, és Tony Shalboubot, aki a leginkább brillírozik az egész filmben. Igazi mocskos alak, akinek mi is szívesen kidekorálnánk a képét, de valahogy mindig balul üt ki valami körülötte.

A film legnagyobb hibája pont az, hogy a rendező egy kicsit túlzásba esett, és annyira rágyúrt a karakterek középpontba állítására, hogy ezért a film többször is leül egy picit, amit kicsivel több akcióval ellensúlyozni lehetett volna ,de ezt 1-2 kivétellel nem tette meg, ezért az ember néha bizony picit unhatja a folyamatosan és olykor semmit mondó eszmecseréket a nem éppen atomfizikusok tolmácsolásában. Ezt a hibát talán ki lehetett volna küszöbölni, ha nem valamivel 2 óra felé húzták volna meg a játékidőt, hanem megelégedtek volna 100-110 perccel.

A hangulatra viszont szintén nem lehet panasz. Itt elsősorban a nagyszerű narráció alkalmazását emelném ki, ami minden karakter esetében telitalálatnak bizonyul, valamint a korabeli zenék bevetéséért is jár a piros pont.

Tehát egy nagyon kellemes meglepetés volt számomra az Izomagyak, igazából csak azt a Bayes adrenalin bombákkal felérő akciókból vártam picit többet, amiből általában pont túlzásba szokott esni a robbanás mániás direktor (szerencsére azért itt is kapunk belőle egy kicsit legalább), de így is örültem, mivel érdekessé tudott számomra tenni olyan karaktereket, akik a valóságban biztosan nem voltak ennyire viccesek és érdekesek, csak brutális és izmos bűnözők. Szívesen néznék még ilyen kreatív mozikat tőle és nem csak a Föld lezúzására irányuló több száz milliós látványorgiákat.

Értékelés: 7 pont