Ugrás a tartalomhoz
jan. 29. 2014

A motiváció

A motiváció manapság rendkívül elcsépelt és közhelyes szó lett, pedig ez az a dolog, ami sokunkat levisz a terembe még akkor is, ha annyira fáj a lábunk egy kiadós lábazás után, mint most nekem. Könnyű tehát dobálózni ezzel a szóval és már-már elkezdtünk attól félni, hogy Coelho-i semmiségekbe vész és nem jelent többet majd, mint egy update Rudi, míg egyszer csak szerencsére jött Évi és úgy gondolta, hogy ideje normálisan is írni a témáról és nem csak egy képre ráfirkantani szép szavakkal, hogy Menj le edzeni vazze. Vendégcikkünk következik.

chuck_motivation.jpg

Motivációról

A motiváció latin eredetű szó, a „movere” (mozogni, mozgatni) igéből ered – valóban, hogyan hozzuk mozgásba az akaraterőnket, hogy január után is lejárjunk edzeni? Miért tudunk bizonyos dolgokhoz hatalmas energiákat mozgósítani, másokra nem?

Először is van a lelkesedés – ugye, „új év, új élet”, az edzőtermek forgalma megmásfélszereződik, mindenki érzi magában, hogy ez lesz AZ ÉV amikor nyárra gyönyörűen lefogy, ki izmosodik, és egyébként is ez az Ő éve lesz. Ezért mindent meg is tesz, hiszen egyből két órát edz (’mit nekem kezdő edzésterv, hiszen jó kondiba vagyok, jó lesz nekem az a brutál edzésterv amivel Pitt is készült a Harcosok Klubjára’) és egy nap elfogyaszt 3000 kalóriát (mert ugye izmot épít, az ételminősége mindegy), majd nagyjából 10-15 nap után kiég. Nőknél ez  úgy néz ki, hogy  mindennap step aerobic és utána egy kis has-comb-fenék köredzés, 1400 kaloriát elfogyasztva. . .

Nos, ez a lelkesedés, ezt kell féken tartani, mert ész nélkül ritkán vezet jóra. A motiváció ahhoz kell, hogy hosszabb ideig fenntartsuk a lelkesedést. Ehhez kell külső és belső motiváció. Külső motiváció lehet verseny; lehet valaki, akinek meg akarod mutatni, hogy meg tudod csinálni; lehet egy ideális méretarány, amit el akarsz érni, és persze a másik nemnek való tetszeni akarás. Belső motiváció azt, amikor azért csinálod, mert élvezed, mert segít levezetni a stresszt, mert jobban érzed magad tőle, mert nő az önbecsülésed. A külső és belső motiváció egyszerre van jelen, sokszor pillanatról pillanatra változik, és ezek a te belső üzemanyagaid.

Igazság szerint senki nem adhat neked motivációt. Amíg el nem jön az a pillanat, amikor betelik a pohár; amikor eleged van abból, ahogy kinézel; amikor már nem hazudsz tovább magadnak; amikor megkapod a még egy lesújtó pillantást; amikor elmész bulizni, és az összes barátnődre nyomulnak, csak rád nem; amikor tudod, hogy te nem így akartál kinézni ennyi idősen; amikor nem a mellkasaidon feszül a póló, hanem a sörhasadon; szóval amíg nem leszel annyira dühös magadra, hogy változtass, addig felesleges bármiről beszélnünk. Itt a legnagyobb harcot nem a kajafőzéssel, meg az edzésekkel fogod vívni, ezek csak eszközök, melléktermékek, nem, itt magadat kell darabokra szedned és újraépítened a szokásaidon keresztül, anélkül, hogy ebben bárki segítene, segíthetne. Mert ugye tudod, hogy a szokásaid tesznek azzá, aki vagy.

motivation_3.jpg

És azon kívül, hogy szenvedni fogsz, a körülötted élők sem fognak segíteni, a jobbik eset, ha csak békén hagynak. De készülj fel arra, hogy piszkálni fognak, nem fogják érteni, és megpróbálnak lebeszélni (’miért mész edzeni péntek este / vasárnap reggel?’, ’nem tök mindegy mit eszel, úgyse fogsz lefogyni’, ’koksz nélkül soha nem szedsz fel 5 kiló izmot’, stb. stb.) - ugye jól ismerjük ezeket a segítőszándékú ismerősöket?

Ha már eljutsz arra a pontra, hogy kellőképpen dühös vagy magadra (és a többiekre :-) : ’miért nem szólt senki, hogy úgy nézek ki mint egy zsák?’), akkor ideje tervet készíteni. Mert nem fog sikerülni, ha csak úgy fogalmatlanul belevágsz egy átalakító programba. Két fő irányt vehetnek a dolgok innen: vagy hétről hétre, apránként változtatsz az életmódodon (ez a legtöbb embernek nem jön össze, mert nem elég fegyelmezett még hozzá), vagy új időszámítást kezdesz és mindenen változtatsz (nos, ez sem szokott feltétlenül sikerülni :-) csak szólok, hogy párszor ellehet bukni ebben). Hogy milyen edzéstervet, étrendet választasz, az a kezdőponttól függ és a céljaidtól. Egy dolgot szögeznék le: MINDEN TERV MŰKÖDIK HA RENDESEN VÉGIGCSINÁLOD. Itt nem 7 napokról beszélünk, hanem 8-10-12 hetes edzésciklusokról minimum. Ha a végeredmény nem az, amit szerettél volna, akkor nem a terv a hibás, hanem te választottál rossz tervet vagy nem megfelelően hajtottad végre.

És itt van az, amiért a legtöbben elbukják a motivációt: csakis TE vagy a felelős. Annyit kapsz egy edzéstervtől, egy étrendtől, amennyit beleadsz. A te életed, a te tested, és te miattad tartasz ott, ahol, és ezen bármikor változtathatsz. Hogy ezt lehetőségként vagy kibúvóként fogod fel, nos . . .

Röviden: düh / lelkesedés + motiváció + terv + idő = siker. A következőkben megismertetek egy pár jól ismert, bevált motivációs eszközt, amit érdemes használni: edzés és étkezési napló, célok kitűzése, vizualizáció, versenyek, tetszeni akarás, fotók posztolása (facebook, insta, stb) és a többi.

motivation_2.jpg

Addig is egy kis lista arról, hogy miért is edzünk (persze, az egészség meg hosszúélet, igen):

Strandszezon
Most mindenki képzelje el, hogy már június van, és először megy ki a strandra. Nem lenne jó érzés végre úgy levetkőzni fürdőruhára, hogy tudod, mindenki megnéz? Kihúzod magad és végre nem egyből törölközőbe tekered magad, és érzed, hogy jól nézel ki, és ezt mindenki látja ott. (Ellenpélda: vedd fel most a fürdőruhádat és képzeld el ugyanezt a szituációt – na ugye hogy edzeni készülsz? J )

Akik várják, hogy elbukj
Többségünk ismeri őket – azt mondod, hogy elkezdesz edzeni, és csak forgatják a szemüket. Várják, hogy elbukj, nem hiszik el, hogy valaha megváltoznál. Nem hiszik el, hogy neked sikerülhet. Nos, most megmutathatod. Javaslom, hogy idézd fel őket amikor kihagynál egy edzést. . .

Erősnek / kidolgozottnak lenni
Ez az egyik fő oka annak, hogy edzünk, nem? Mindenkinek vannak példaképei és van egy elképzelésünk, hogy hogy akarunk kinézni – és amikor hónapról hónapra, kilóról kilóra, centiről centire hasonlítunk rájuk, nos, az elég jó érzés.

Önbizalom
Habár egy edzés után nem sok minden változott kívülről, azért mégis csak máshogy érzed magad, nem?

Amikor belefutsz régi ismerősökbe
Hány olyan embert ismersz, aki megállapodott vagy csak simán elhagyta magát? Elég sokat, nem? És hány olyan embert ismersz, aki gimi vagy főiskola óta sokkal jobban néz ki? Nos . . .

Amikor belefutsz egy régi ismerősbe, és úristen hogy néz ki!!! Na ne te legyél ez az ember. Gondold végig kik azok az emberek, akiket lenyűgöznél ha összefutnátok (gondolom sok ex felkerül erre a listára).

Sikeres élet
Nézzünk szembe a ténnyel: a szép, sportos test több bizalmat ébreszt, több talpraesettséget feltételez, több tiszteletet követel. Lehet, hogy nem helyes, de a kinézettel kapcsolatban sok mindent asszociálunk: egy elhízott emberről feltételezzük, hogy lusta, igénytelen és kevésbé talpraesett. Ezt több pszichológiai tanulmány is alátámasztja.[1]

Gondold végig, hogy a megjelenésed miként befolyásolja a munkádat, a magánéletedet. Nem lesz kellemes, és lehet hisztizni, de vagy akarsz egy célt, vagy nem. És a külsőd befolyásolja, hogy mit gondolnak rólad, hogy mit gondolnak arról, amit elérhetsz.

Maga a sport
Egy idő után függővé válsz. Megismersz embereket, akik ugyanígy vannak ezzel. A terem a második otthonoddá válik, azzá az idővé, amikor csak te vagy, és az edzés. Nincs stressz, nincs otthoni dráma, nincs semmi, csak te meg az edzés. . .

A másik nem
Ez az első ok, amiért edzeni kezdünk (akár bevalljuk, akár nem). Jobb csajokat, jobb srácokat akarunk. Jobbá akarunk válni.

Évi cikke hamarosan folytatódik, addig se adjátok fel! :)

A szerző által használ források: Naumann, L. P., Vazire, S., Rentfrow, P. J., & Gosling, S. D. (2009). Personality judgments based on physical appearance. Personality and Social Psychology Bulletin, 35, 1661–1671.

süti beállítások módosítása