A saját testsúlyos gyakorlatok többnyire a test legtöbb izomzatára fejtenek ki hatás. Vannak olyan gyakorlatok, amik kimondottan csak kevés izomcsoportra hatnak és vannak olyanok is, amelyek több izmot munkára fognak.

Ha saját testsúlyos edzést végzünk, akkor a bicepsz megedzésére elég korlátozott lehetőségeink vannak. A súlyzós gyakorlatok bicepszre változatosabbak, de a bicepsz nem olyan komplex izomcsoport, mint például a tricepsz, így a megedzésére alkalmas gyakorlatok száma is kevesebb vagy legalábbis nem lehet annyi módon megedzeni, mint egy összetettebb izomcsoportot. A fogások szélessége, a gyakorlatok tempója adhat változatosságot a bicepsz megedzésére.

De vannak azért saját testsúlyos gyakorlatok bicepszre. Talán nem olyan változatosak, mint a súlyzós programok, de a bicepszre kifejtett hatásuk megkérdőjelezhetetlen.

A húzódzkodások minden fajtája megedzi a bicepszet, de a kimondottan bicepszre végzett húzódzkodás fajták a legjobbak.

Kezdjük a bicepszre való húzódzkodásokat. Angol elnevezésben high chin-up (húzódzkodás bicepszre szűk fogással) egy nagyon jó technika a bicepsz terhelésére. A húzódzkodó rudat úgy fogjuk meg, hogy a tenyereink felénk néznek és a kézfejeink szorosan egymás mellett vannak, majd megmarkoljuk a rudat és felhúzzuk magunkat, ezután visszaereszkedünk kiinduló helyzetbe és ismét felhúzzuk magunkat. Figyeljünk arra is, hogy addig húzzuk fel magunkat, amíg az álluk a rúd felé kerül. Számtalanszor végeztem ezt a húzódzkodás fajtát és nagyon jól megedzi a bicepszet. A fogás szélességét is változtathatjuk. Normál és széles fogásban is végezhető a gyakorlat. A túl széles fogás bár nagyon jót tesz a bicepszeknek, de a csuklókat eléggé irritálja, ezért csak ritkán végezzük ezt a variációt.

Ausztrál húzódzkodás szűk alsó fogásban vagy inverz evezés bicepszre. Ez a gyakorlat hasonló az előzőhöz, a különbség annyi, hogy a sarkaink érintik a talajt, egyfajta támasztékot biztosítanak, és a húzódzkodásra alkalmas eszköz lehetővé teszi azt, hogy majdnem párhuzamos legyen a testünk a talajjal. A kiinduló helyzethez kinyújtott kezek kellenek ezért a húzódzkodásra alkalmas eszköz legyen olyan magas, hogy a hátunk ne érintse a talajt. A fogás szélességét itt is variálhatjuk kedvünk szerint.

Felemás húzódzkodás bicepszre váltott oldallal. Úgy állunk a húzódzkodó alá, hogy úgy tudjuk megmarkolni, hogy az egyik kézfejünk a másik előtt legyen. Tehát nem a húzódzkodó rúddal szemben, hanem az alatt állunk. Felhúzzunk magunkat és a fejünket először az egyik oldal irányába mozdítsuk el. Ezzel elkerüljük azt, hogy beverjük a fejünket a rúdba. Aztán ereszkedjünk le és ismételjük meg ugyan ezt a mozdulat sort a másik oldalra is. Ezt húzódzkodás fajtát kommandós húzódzkodásnak is nevezik. Talán ez a közismertebb neve.

Negatív húzódzkodás bicepszre. Ezt a gyakorlatot úgy hajthatjuk végre, hogy lényegében a kiinduló helyzethez felmászunk a rúdhoz. A kiinduló helyzet ebben a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az állunk a rúd felett van és innen szép lassan koncentráltan ereszkedünk le. Majd ismét felmászunk a rúdhoz úgy, hogy az állunk megint csak a rúd felett legyen, és újra leereszkedünk. A kéztartás és a kézfejek egymáshoz lévő távolsága itt is variálható.

Van még egy nem kimondottan saját testsúlyos gyakorlat bicepszre. Ehhez a gyakorlathoz egy társra van szükségünk, illetve egy vastagabb kötélre vagy egy kötélhez hasonló tárgyra (egy törölköző is megteszi). Szembe állunk a társunkkal ő a kötél két végét fogja, mi a kötelet középtájon fogjuk meg. A tenyereink velünk szemben vannak, megfogjuk a kötelet a közepén, a kézfejeink egymás mellet helyezkednek el. Ezek után felhúzzuk a kötelet az állunkig, közben a társunk igyekszik a kötelet visszahúzni, hogy ezzel ellenállást fejtsen ki. Fontos hogy a társunk ne fejtsen ki akkora erőt, hogy ne tudjuk felhúzni a kötelet az állunkig. Míg nekünk ez a gyakorlat a bicepeszet edzi, addig társunk a tricepszében érezhet terhelést. Börtönökben elterjedt gyakorlat ez, jó izompumpáltságot ad.

Természetesen számtalan saját testsúlyos gyakorlat van még, ami edzi a bicepszet. De a fentiekben említett technikák legfőképpen a bicepszre koncentrálódnak. Más izmokat is megmozgatnak, terhelnek, de a bicepsz az elsődleges célpont ezekben a gyakorlatokban.