A többségnek az első gondolata, mikor az erőemelés szóta halja, hogy kövér izzadt emberek erőlködnek írtózatos súlyok alatt és a ha véletlenül hozzájuk szólsz, akkor levernek azonnal. Nem egy ismert sport, talán mert nincs benne pénz, vagy mert talán nem annyira látványos mint a csapatsportok. Ehhez képest van néhány száz lelkes amatőr, aki versenyről versenyre vándorol, és jól érzi magát, és van néhány ezer lelkes követő, akiknek az a céljuk, hogy erősebbek legyenek. Persze van közöttük kövér is izzadt is, sőt még talán olyan is, aki agyoncsap, ha furcsán nézel rá, de nem ilyen emberek ők (mi).

Jó példa volt erre a mostani megmérettetési lehetőség is, a második Palóc Kupa Salgótarjánban. Bizony eme vidék nem csak zöld békaembereket fitmaneket termel ki, hanem lelkes és igazán erős embereket is. A kiírás szerint fekvenyomás és felhúzás volt terítéken, súlycsoportok és életkor alapján összemérve. A helyszín az előzetes kiírások szerint hol egy főtéri irodába volt meghírdetve, hol a sportcsarnokba, de végül egy harmadik helyszínen került lebonyolításra, a Sporcentrumban, szabadtéren.

Mérlegelésre várva

Mindjárt az elején volt egy kis felfordulás a mérlegeléssel, ami egy órás csúszással kezdődött és majdnem annyival később is fejeződött be, de szerencsére a versenykezdést ez alig befolyásolta, ott már csak negyed óra csúszása maradt.

De már itt érezhető volt, hogy a közösség és a szervezők humorral fogjákj pótolni az esetleges rendezésbeli hiányosságokat. Hát volt mindkettőből bőven…

A fekvenyomással kezdődött, azon belül is a nők, majd az ifi, junior fiúk és végül a master és open férfiak. A bíráskodás profi volt, a verseny jellegéhez megfelelően támogató olykor. Nagyon szép 200 kiló feletti nyomások és próbálkozások voltak. Bocz Tamás 227,5 kilós nyomása pedig kifejezetten inspiráló volt.

És itt jött a verseny egyetlen felróható hibája, hogy az infrastruktúra hiánya miatt a két fogásnemet nem lehetett párhuzamosan bonyolítani, a felhúzással meg kellett várni a fekvenyomás végét. Így a felhúzás erősen belecsúszott a délutánba. A sorrend ott is ugyanaz volt, mint a fekvenyomásnál, de eddigre már a bírókon és a versenyzőkön is kijött a fáradtság az egész napos tűző naptól. Elkezdődött az oltás és a beszólogatás. Néha nehéz volt a röhögéstől a súlyra koncentrálni. Engem is megtapsoltattak a közönséggel, mert az izomzat teljes hiánya mellett igen szép súlyt sikerült felhúzni. Haha, de kellettek a beszólások, mert igen hangulatos lett a vége, Vili Bácsi káromkodásával, a bírok oltásaival, és a 300 kilón felüli próbálkozásokkal és felhúzásokkal. A végére az eső is eleredt egy rövid időre, de ez sem zavarta meg a remek hangulatot.

Verseny a fa alatt

Összességében elmondható, hogy egy remek hangulatú, családias, ugyanakkor komoly teljesítményeket felvonultató verseny volt és reméljük lesz folytatás!

ui: De ha kell, legközelebb viszünk magunkkal súlyt, mert az kevés volt….