Amikor még "csak" két gyerekem volt, akkor, ha valaki azt mondja megoldható a gyerekek mellett a mozgás, az aktív sport biztos, hogy kinevettem volna. Egyik pici, másik kicsi mellett, a rajtam lévő húsz kiló feleslegnek könnyebb volt kifogást keresni, mint neki állni esténként tornázni. Fáradt voltam, nyűgös voltam, rohantam egész nap a gyerekek után, keveset aludtam stb. Rossz volt a túlsúly és a vele járó kellemetlenségek. Minden este úgy feküdtem le, hogy holnaptól más lesz, holnaptól fogyózom, tornázom, nem eszem több csokit stb. Majd újra dolgozni kezdtem. A sportot kimerítette a biciklizés, amivel minden nap jártam. Különösebben már nem is izgatott, hogy még mindig jóval 70 kg fölött vagyok. Aztán 2013-ban jött a 3. gyerkőc. A terhesség alatt még többet híztam, mint korábban. Jóval  90 kg felett voltam, amikor szültem. Szülés után 86 kg-mal nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben. Mielőbb változtatni szerettem volna. Így találtam rá az egyik közösségi oldalon egy edzőre, akitől kértem edzéstervet és diétát. Mondhatom, hogy innen indultam el egy olyan úton, amit, ha akkor nem lépek meg, még mindig csak az álmodozás maradna, hogy majd holnaptól minden más lesz.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen belerázódtam. Az életmódváltás már annyira elcsépelt szó, de izgalmas volt új ételeket és ízeket kipróbálni.A család is valamennyire átállt. Nyilván a gyerekek ettek az oviban, de magamnak főzni kellett (a legkisebb még nem volt egyéves). Amit főztem, abból dobozoltam a páromnak is a
munkahelyére. Ő ez idáig csak szendvicseket vitt magával, majd az én unszolásomra átállt a mindennapos főtt ételre. Viszont a mozgás jelentette az igazi kihívást minden szempontból. Meg kellett találni azt az egyensúlyt, ami mindenkinek jó. Így, ha aludt a kicsi, és napközben a többiek oviban voltak én tornáztam. Máskor este álltam neki, amikor már túl voltunk az altatáson és mindenki aludt. Ez így működött is három hónapig. Később mikor már a súlyom 70 kg alá ment, futni kezdtem és életem nagy döntése volt, hogy felkerestem a város egyik legjobb edzőtermét személyi edzővel és elkezdtem a súlyzós edzéseket.

Tudom jól, hogy a gyerekek mellett nehéz megoldani, hogy az embernek legyen szabadideje. Én sem jutottam volna el ideáig, ha nincs mellettem egy társ, aki támogat. Akit nem zavar, ha háromszor-négyszer megyek edzőterembe és rá marad a három gyerek. Aki nem piszkál, hogy egyik napról a másikra azt kérem tőle, hogy nekem kifejezetten zsírszegény termékeket vegyen, a vásárlás során, és hozzon sok brokkolit, csirke- és pulykahúst. Egy olyan társ, aki azt mondja, hogy öltözzek át és induljak el futni, miközben én nyafogok, hogy nincs kedvem. Ez az az időszak volt, amikor otthon voltam még a kicsivel. A párom megjött a munkából, a
gyerekekkel már feljöttünk a játszótérről és indulhattam edzeni. Újabb kihívás jött az életben, amikor elkezdtem teljes munkaidőben dolgozni. Újra kellett igazából szerveznünk mindent. Öt felé rohantunk mindennap. Egyik gyerek iskolás, a másik óvódás a harmadik bölcsődés.

Arra kellett rájönnöm, hogy sok múlik a szervezésen és a hozzáálláson. Én szerettem volna tovább folytatni az edzéseket. Főleg a súlyzós edzések, amik motiváltak. A futással is jól haladtam. Sikerült a kilométereket növelnem és 9 hónap elteltével lefutottam az első félmaratoni távomat. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a gyerek képes egyik pillanatról a másikra átszervezni egy jól eltervezett programot. Ha beteg valamelyik, akkor nem kérdés, hogy aznap vagy épp azon a héten nem sportolok. Gondolatban nagyon jól hangzik, hogy együtt sportolunk a gyerekekkel, de a valóságban nem olyan egyszerű. Nekünk is volt néhány próbálkozásunk. A nagyok mindenképp velem akartak jönni futni. Az első alkalom igazán jól sikerült. Mindenki annyit futott, amennyi jól esett neki, hazakísértem őket és én még futottam pár kört. A második alkalom már kudarcba fulladt. Aztán volt, hogy biciklivel kísértek. A lányom annyira belelkesült, hogy száguldott előre, valahogy megfeledkezett rólam és a testvéréről. Igaz bicikli úton mentünk, de én aggodalmaskodtam, hogy mikor fordul már meg, vajon mikor veszi észre, hogy nem vagyunk mögötte. 9 km lett végül belőle, de kissé frusztráltan és fáradtan értünk haza. Ezt a fajta összhangot még ma is gyakorolnunk kell.

Az edzőtermi edzéseket heti kétszer munka után végzem. Ezeken a napokon este olyan fél nyolc felé érek haza. Apa már minden gyereket megfürdetett addigra, az is lehet, hogy már az esti mesélésen is túl vannak. Ha nem, akkor enyém a mese. Majd először a kicsit altatom el, aztán megyek a nagyokhoz, akik ugyanúgy igénylik, hogy esténként ott üljek mellettük, míg elalszanak. Mivel általában szombaton dolgozom, így hétköznap a szabadnapomon futok. Ezt most így egész jól tartom és úgy néz ki működik. Mára már a nagyok iskolásak a kicsi hamarosan óvodás lesz. Dolgozom, és munka mellett igyekszem helyt állni. Nem könnyű. Tudom, hogy mindent nem lehet 100%-on teljesíteni, de nem is kell. A fontos dolgokra kell koncentrálni és azokat szemmel tartani.