Nemrég robbant a bulvárbomba, hogy két válogatott kajakozó április 21-én egy edzőtáborban egy rutin ellenőrzésen akadt fent a rostán, mivel kokaint fogyasztottak. Az ügy egyelőre ott tart, hogy mindkettőjüket kitették a válogatottból és a Magyar Olimpiai Bizottság azonnal felfüggesztette az állami támogatásukat, azaz megvonta tőlük a fizetésüket. Jogi szempontból el lehet vinni az ügyet egy akár 5 éves börtönbüntetésig is, de feltehetően megfogják úszni egy fél éves eltereléssel, miközben folyamatosan orvosi ellenőrzésre kell járniuk, ahol azt vizsgálják, hogy sikerült-e a meghurcoló fél év alatt esetleg bekokózni megint.

Ideje nem elítélni, hanem megérti Őket

Mi egyértelműen nem támogatjuk a drogokat és mint sportemberek a kollégáktól elvárjuk, hogy felelősségteljesen és példamutatóan éljék az életüket, de ez esetben nem tudtunk elmenni a téma mellett, mert van azért néhány olyan dolog, ami ennél jobban kifacsarja a történteket, ugyanis:

- Két fiatalról beszélünk, akik éjjel-nappal edzenek, a belüket is kihajtják, ráadásul egy olyan sportágban, amiről köztudott, hogy a magyar sportélet egyik legjobban alábecsült mégis húzóágazata
- Rengeteg kajakos van, Ők mégis ebbe vágtak bele és tették fel rá a fiatalságukat. Az érintett Hölgy elmehetett volna Felcsútra pompomlánynak, az Úriember meg focizni és Lambo-val furkázni, de nem tették, mert saját maguk számára elfogadható és értékelhető sikereket akartak elérni
- Mindenki szereti jól érezni magát és mindenkinek jár a kikapcsolódás, az nyilván más tészta, hogy ennek is vannak szintjei és el lehet menni olyan irányba, ami már tényleg gáz. Ezt egy élsportoló nyilván nem teszi meg, hiszen nem csak jogi és egyéb szempontból, de főként a fizikai állapota miatt is taccsra vághatja a karrierjét
- Hibázni a legkönnyebb dolog a világon, elismerni azt már nehezebb, vezekelni érte, főleg inkorrekt módon, az a leggázabb
- Aki az élsportban van és gyakorlatilag minden idejét ennek szenteli, feltehetően annyira telítve van mindennel és olyan kevés lehetősége van élni, hogy minden alkalmat kihasznál, ami csak lehetséges. Belefutni rossz dolgokba meg nem nehéz, legyen bárhol is az ember

Valakit mindig meg kell hurcolni

Magyarország tipikusan az az ország, ahol minél kisebb bűnt csinál az ember, annál nagyobbat kap érte. Anno Verrasztó Dávidon verték el a port, mert azt merte nyilatkozni, hogy magyar sportolónak lenni szart sem ér, most ebből a két szerencsétlenből csináltak egy gumicsontot, amit oda lehetett dobni a kiéhezett népnek és a cikkeket és kommenteket olvasva koránt sem szólt akkorát a dolog, mint amekkorát szerették volna, hogy szóljon. Konkrétan mindenki letojja, hogy két válogatott kajakos bekokózott és jól érezte magát. Na de miért?

Hát azért, mert fiatalok, szórakoztak, kiengedték a gőzt és nem bántottak vele senkit. Sportolóként, lehetséges példaképként persze elítélendő a dolog és értelemszerűen nem helyénvaló, na de hogy két embernek ezért kell taccsra vágni a karrierjét és egy ország előtt megalázni őket? Na ne.

Van baj? Baj, na az van!

Deutsch Tomi tuti, hogy hányna a drogoktól, Gyömrő volt polgármestere viszont előszeretettel szippantotta fel a kokaint és mellette csalta az adót. Az országot perpill szétlopja az Orbán-kormány, amit ráadásul annyira látványosan csinál, hogy majd' kiveri a szemünket és hát minden nap beszalad a Parlamentbe Juhász Péter is, aki tuti, hogy egy dzsanga nélkül nem tudja álomra hajtani a fejét (és akit én személy szerint egyébként nagyon bírok, mert talán az egyetlen politikus mostanság, aki felvállalja a hülyeségeit és szembemegy azokkal, akikkel mindenkinek szembe kellene menni). Meg lehet tenni itthon azt is, hogy az egészségügyet szétzúzzák, miközben annyi stadiont építenek, hogy nem lesz másra jó, mint az egészségügyből kieső hullák tárolására. A közbeszerzések le vannak zsírozva, az EU talicskával hordja ide a pénzt, hogy ellopják és közben azon van kiakadva minden újság, hogy két ember jól érezte magát egy este. WTF??

Hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket?

Mindannyian csináltunk már hülyeséget, ki kicsit, ki nagyot, de az fix, hogy az értelmesebbjei megbűnhődtek érte a lelkiismeretük által. Emlékszem olyan 16 éves lehettem, amikor olyan részegen mentem haza, hogy az egész éjszakát végighánytam és úgy kellett lerángatnia a Nagymamámnak a WC-ről, ahol bealudtam. Életem egyik legborzalmasabb estéje volt és az volt a szerencsém, hogy Anyum nem ébredt fel rá, mert ha megtette volna, tuti, hogy tanító jelleggel bevitet a detoxba egy jó kis tortúrára. Másnap felébredtem, kimentem a konyhába, Anyum ott ült az asztalnál, nekem kikészítve a szendvics és egy bögre forró tea. Szemlesütve Anyumra néztem, Ő rám, aztán megkérdezte, hogy jól vagyok-e? Mondtam, hogy nem, kurva szarul érzem magam és köszönöm a reggelit, remélem segíteni fog. Akkor tudatosult benne, hogy szerencsétlen gyerek áthaldokolta az éjszakát, megjárta a poklok poklát, e mellé egy detox már csak egy hab lett volna a tortán, sőt, talán egy megnyugvás a halálközeli élmény mellé.

100%-ig biztos vagyok benne, hogy ha nem is másnap, de a vizsgálat eredményének pillanatában ennek a két kölyöknek is lepergett az élete a szeme előtt és mindent megbántak a szó szoros értelmében, amit csak lehetett és onnantól kezdve arról szólt legalább egy hetük, hogy a "leesett tantusz" után valahogy túl tudják élni azt a szégyent, amit éreznek. Én tényleg sajnálom őket, baromi szar érzés ez, magam is tudom és nagyon sokat lehet belőle tanulni.

Erre jön egy hülye -mert nem tudok rá mást mondani- és ahelyett, hogy az öltözőben lecseszte volna ezt a két kis hülyét, inkább felemelte a papírt és bitófáért kiáltott. Közben tönkretette két ember sportkarrierjét és egy ország előtt minősítette szardarabbá őket egy eltolt este miatt. Igen, tudjuk, hogy mik mennek az olimpiai falukban, tudjuk, hogy mennyire gátlástalan állatok tudnak lenni az élsportolók, de ha a politikusoknak a közvagyon undorító ellopása megy büntetlenül, akkor a sportolóinknak egy görbe este néha jár!

Ez már el van kefélve

De nagyon. Ebből már nincs kiút, nem lehet visszacsinálni, pedig nagyon vissza kellene. Kellene az az öltöző, kellene az a leszidás, kellene az az összetépett papír, meg egy edzést büntiből, kellene az az ölelés otthon, az a bevallás, hogy Anya-Apa, hülyeséget csináltam, kellene az a sírás, meg az, hogy hülye voltál fiam-lányom, aztán kellene az a pár nap pihenés és gondolkodás, aztán kellene az, hogy visszamennek edzeni a bűntudattal, amitől még jobbak, még profibbak és még jobban ennek az országnak a hasznára válók lesznek.

De nem. Mert volt ott pár hülye echte magyar dilettáns gyökér, akik remélem, hogy egyszer összetalálkoznak egy akkora barommal, mint Ők maguk és ugyan azt fogják tőle kapni, mint amit Ők adtak ennek a két gyereknek. Mert megérdemlik. Kár, hogy olyanokról beszélünk, akik már idősek, megszedték magukat és nekik már full mindegy. Mert Csipes Tamarának és Dombvári Bencének nagyon nem lett volna mindegy. És talán ez a dolog kulcsa: ez az ország erről szól, hogy ha van támadási pont, abba akkorát kell ütni, amekkorát csak lehet.

Magyar sportélet, én így már nagyon régóta nem szeretlek.