Ugrás a tartalomhoz
aug. 25. 2014

Magyar sportolónak lenni szart sem ér - A Verrasztó-ügy margójára

Verrasztó Dávid egy 26 éves, az életét a sportnak szentelő fiatalember, aki 2003 óta versenyzik és igyekszik sokat tenni önmagáért, a sporttársaiért és az országáért. A nevét nem sokat lehetett hallani, holott számos nemzetközi versenyen is részt vett, ahonnan egyre több éremmel tért haza. A mindig is tudvalevő volt, hogy az úszás az egyik legkiemelkedőbb sportágunk és a kajak-kenu, vízilabda favoritok mellett ez talán még az a biztos sportág, ahol tarolni tudunk, aminek érdemes nézni a közvetítéseit, aminek már a kezdete előtt érdemes otthon elpityeredni, mert ismét lesz egy aranyunk.

verraszto2_mti.jpg
Verrasztó Dávid, fotó: MTI

Ennek a sportágnak hála nagyon sok jó Embert is megismerhettünk, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás és egy akkori, "knézyjenős" miliő szerettette meg mindenkivel nem csak az úszást, de úgy általában a sportokat is. Manapság nincsenek már ilyenek, nincsen kult, nincs atmoszféra, nincs semmi élvezet. Jönnek az eredmények, konstatáljuk, hogy jó, vagy nem jó, aztán ennyi. A sportolóink elhúznak, vagy kimennek Amerikába edzeni, ahol nem a retkes, lehullott csempéktől éktelenkedő szocreál öltözőkbe kell edzés után visszamenni, vagy urambocsá olyan medencékben edzeni, amibe délután kettőtől Józsi bácsi fog dőzsölni a TB támogatott úszóbérletével.

Ilyen körülmények és megbecsülés mögött érthető, ha egy ember és egy sportember frusztrált, érthető, hogy milyen nyomás lehet valakin, akinek nem csak saját magával, az erejével és az elszántságával kell megküzdenie, nem csak az ellenfeleivel, hanem egy bürokratikus, demagóg, hozzá nem értő vezetéssel is, aminek két dolog a fontos: Jöjjön az arany és közben mindenki fogja be a pofáját.

Így 2014-ben megértük azt, hogy lett egy Verrasztó Dávidunk, aki amellett, hogy győzött egy nagyot és felvette volna a "szerény, befogott pofájú magyar sportoló vagyok" álarcot, kimondta azt, amit gondolt:

Boldog vagyok, az időmnek kifejezetten örülök, de azt azért hozzá kell tenni, hogy Magyarországon egy Eb-arany szart sem ér.

Kimondta azt, amit kb. minden magyar élsportoló kimondhatna (kivétel persze a magukat focistának nevező balfaszainkat), csak nem mer, vagy nem akar kimondani. Mondhatni ez a 26 éves srác fogta a karrierjét és egy mondatra tette fel. Egy olyan mondatra, amit már ezer éve ki kellett volna mondani, nem csak Neki, hanem mindenkinek. Gyárfás Tamás persze, jött, látott és ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy igen, a srácnak végül is igaza van, tehetnénk többet az itthoni sikerágazatokért, inkább hozta a ma itthon megszokott diktátor formulát és azt mondta, hogy (idézet a Sport Gézáról)

Gyárfás Tamás, a szövetség elnöke szerint kaphat, hiszen ezt a vízben nyújtott teljesítménye alapján kiérdemelte. Ugyanakkor egy biztos, a közeljövőben szóvivőként nem kívánjuk alkalmazni - olvasható a MÚSZ hétfői közleményében.

 

Ha jól értem és olvasom ki a szavaiból, akkor Dávid örülhet, hogy a 11 éve tartó folyamatos munkájának egyfajta megkoronázásaként szerzett EB aranyért nagy kegyességgel megkaphatja az érte járó pénzbeni juttatást (ami leírjuk mi is: szart sem ér), de jobb ha tudja, nem csak Ő, hanem mindenki, hogy jobb ha befogja a pofáját és ezért a MÚSZ (Magyar Úszó Szövetség), mindent meg is fog tenni.

Ezúton üzenném nem csak a MÚSZ-nak, hanem Gyárfás Tamásnak is, hogy a sportolók nem csak sportolók, nem csak emberek, hanem példaképek is. Példaképek a tetteik, a gondolataik és a szavaik miatt is. Régen voltak példaképeink, manapság már nincsenek. Miért? Mert a sportolóinknak nincs tér adva. Be vannak fojtva, be vannak fenyítve, nem csak  pénzügyi, de emberi téren is. Ha nem lenne ilyen-olyan céges támogatás, akkor Magyarországon gyakorlatilag megszűnne az élsport, holott egy országnak kutya kötelessége azokat a sportokat mindent kimerítően támogatni, amikben kiváló nemzetközi eredményeket képesek elérni a sportolók. Ehelyett itthon csak az x lábú, magukat focistának képzelő vadbarmokra jut pénz, az orbáni-diktatúra stadionjaira és ezzel kifújt, másnak, aki tényleges sikereket képes elérni és van akkora ember, hogy kiáll a társaiért, csak a szájkosár marad.

Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen megindulás nem egy testépítős blogra való, de muszáj volt erről szót ejtenünk, főleg azért, mert a testépítés-fitness kimondottan egyéni, országfüggetlen sport, amiben legalább olyan fontos a sport iránti szeretet és elhivatottság, mint a self-management. Miért is írom ezt? Azért, mert egy testépítő maga kopogtat a cégeknél a szponzori támogatások miatt, magam viszi saját magát, mint bizniszt és nem függ egy országtól és x darab vízfejtől. Ez jó is és rossz is, de legalább a szája nyitva maradhat. Nyilván nem egy biztos háttér és állandó stresszel jár, de talán még mindig jobb, mint egy sportdiktatúrának a szolgája és bábja lenni. Ha pedig a kedves élsportolónk esetleg függetlenedni akar, vagy másik országba igazolni, akkor egyből megy a sírás-rívás és az acsarkodás a vezetőség részéről és mindenféle árulónak kiáltják ki azt, akinek az emberi méltóságát, megélhetését és tisztességét évekig tiporták a sárba és az arra kényszerült, hogy elhagyja a családját, a barátait, a sporttársait és a nemzetét.

Verrasztó Dávid, felnézünk Rád, tisztelünk és szeretünk. Kérünk hogy maradj mindig ilyen, maradj őszinte, maradj emberi, maradj egyenes. Maradj mindig egy Hős. Mert Te most egy Hős lettél, nem csak az én szememben, nem csak a magyar sportélet szemében, hanem egy ország szemében.

Gyárfás Tamásnak pedig annyit üzennék, hogy tanuljon meg kommunikálni, rendelkezzen normális értékítélettel és ha már jogos kritikát kap, akkor azt viselje FÉRFI módjára és ahelyett, hogy diktatórikusan nyomná el az őszinte embereket, talán tanulhatna abból, amit mondanak és jobbá tehetné számukra a Világot, főleg, ha már újságíróként kezdte, akiknek sokszor az a feladatuk, hogy elmondják, ha valami szar. Mert ez az egész egy nagy szar és a legszarabb, hogy Gyárfás Úr, ön még ennek a szarnak is tudott adni egy pofont. Szégyenteljesnek tartom továbbá, hogy nekem, huszadrangú bloggernek kell kiállnom egy Élsportolónkért és az Ő igazáért, mert a Magyar Úszó Szövetség elnöke - akinek a feladata ez is lenne - nem képes ezt megtenni.

Dávid, gratulálunk! Gyárfás Úr, Önnek is...

 

süti beállítások módosítása