Ugrás a tartalomhoz
dec. 01. 2013

Lábazzunk, mert muszáj!

Úgy 2 hónapja kezdődött, hogy komolyabban elkezdtem a guggolás művészetét. Kicsit szégyellve magam, kezdtem el írni a mai posztom. Mert, ugyan ki dicsekedne ezzel, egy 4-5 éves testépítői munka után 2 hónapot rászán, hogy alá álljon a keretnek és szépen derékszögig beleguggoljon a 80-ba.

Kis túlzást csaltam a bevezetőbe, mert nem volt száműzve edzésemből a lábazás, csupán  arról van szó, hogy sosem volt ennyire ciklikus, és minden héten behajtott, mint az utóbbi 2 hónapban. Plussz hála a géneknek és/vagy az atlétikának, sosem volt az a satnya lábam. Az átmeneti évszakok pedig mindig is futásra késztettek. Olyankor van, hogy heti 3x 5-6 km volt a lábamba. Vádlim pedig hálásan „kicombosodott” tőle. Szóval semmi kép sem erről az állapotról van szó:

cikihiba1.jpg

Heti két lábedzés is belefér mostanában. Egy itthon lakóhelyemen, a másik pedig a fősulin, nagy stresszes ZH-k levezetése után. Mindig is sok bajom volt a feszítő és hajlító gépekkel. Tuti ismerős a szitu, mikor bosszantóan nyomja a lábfejet és a bokát a gép, még annak ellenére is, hogy a mai gépek már egész jól ki vannak szivacsozva. Na ilyen van a fősulin is kb, ha felpakolnám a számomra ideális súlyt, amit a combom már megérezne a bokám szilánkosra törne. A hajlítóval viszont nincs baj, az fasza kényelmes. Itthon pedig marad a guggolás után a feszítő a kitörés majd a felhúzás. Vádli szintén fősulin ha már e szerint válogathatok a gépek között és nem gond a heti 2x-i bontás.

Jó nyíregyi fősulink meg van áldva a tesisekkel, akik közt találunk pár gyöngyszemet is. Pld sprintelés, rövid táv kategóriában. Mivel az erősítő gépek egy légtérben vannak az edzésükkel, pár stratégiát ellestem és belekóstoltam a 100m es gyorsakba. Első két hét valami kegyetlen érzés volt: az addig helyeken sosem érzett izomláz jelentkezett. Nekem ez bejött. Ergo felfoghatjuk ezt egy gyakorlatnak is a lábazás változatossá tételével, nem beszélve a nagy intenzitás miatt fellépő zsírégetésről.

Sajnos képekkel ezúttal nem tudom illusztrálni a guggolás művészetét személyemben, mert az elkészült képek inkább hasonlítottak egy jól megtermett kecskebékához, amelyik éppen ugráshoz készül (a derékszög guggolás pillanata) áldozatára lecsapva. De a mostani motiválttá vált személyiségem valószínű újabb lábazós bejegyzésre sarkall majd és akkor majd nem fogtok betelni a látvánnyal.

Végére pedig egy kérés tőletek, mert az utóbbi időben elmaradtak az eddig megszokott posztok, visszajelzések likeok és share hiánya végett: Osztani ér ! Célunk az 500 Like és nem sértődünk meg ha a bejegyzés helyett az oldalunkra érkezik a katt.