Ugrás a tartalomhoz
máj. 19. 2017

Törzsvásárló Vs. Túlbuz Gódor, a stréber eladó

A testépítést körbeölelő bizniszek igazi bizalmi üzletek, legyen szó a konditeremtől kezdve a táplálékkiegészítő bolton át a illegális doppingszerekig. Egy átlag testépítő céltudatos, betart minden szabályt, példásan él, tehát olyan dolgokat csinál, amivel bizalmat és tiszteletet vív ki magának a környezetében. Valahol minden gyúrós ismeri a másikat az eredményein keresztül, tisztában van azzal, hogy a másik izomkötege mennyi munkával és alázattal járt, és ha a másik nem az alvilági körökből származik és azért gyúr, hogy ne verjék össze minden este kétszer, akkor már alapból egy kis adag bizalom a jutalom. Én legalább is ezt hittem.
Figyelem, nyafogás következik, aminek a végén kiderül, hogy én vagyok a hülye, de talán mégsem.
Van egy bolt, ahova évek óta járok vásárolni, otthagytam már több százezer forintot, az, hogy hol van és milyen gyártók termékeit árulja tök mindegy. A tulajdonos ismer, mondhatni jó viszonyt ápolunk, tudja, hogy ki vagyok, segítettem is anno Neki 1-2 dologban, úgyhogy abszolút kimerítem a megbízható kategóriát és a kedves vásárló minden előnyével rendelkezem. Igaz, hogy a nagyobb tételeket máshol vásárolom, de egy-két havonta mindig beestem egy pár ezer forintos tételért, úgyhogy gondosan ápoltam a viszonyt. A biznisz közben annyira felpörgött, hogy fel lehetett már venni egy alkalmazottat is, úgyhogy a főnök szépen átadta a stafétát túlbuzgó alkalmazottnak (nevezzük innentől Túlbuz Gódornak), aki katona módjára kezdte el betartani a szabályokat, de úgy, hogy olyat Te még nem láttál.

angry-girl.jpg

Első felvonás: A törzsvásárlói kártya

Tegye fel a kezét, aki még soha nem hagyta otthon a törzsvásárlói kártyáját. Most az tegye fel, akinél mindig ott volt. Nem látok egy kezet sem a levegőben, úgyhogy nyugodtan bevallhatom, hogy jómagam is a trehány fajta vagyok: egyszer elviszem, megmutatom, aztán soha többet nincs nálam, mert minek. Egy törzsvásárlói kártyáról nem iratkozik le az ember, pláne ha nem jár semmilyen plusz költséggel, csak kedvezménnyel. Ettől függetlenül van, aki mindig elkéri, mert ez a szabály. Túlbuz Gódor is ilyen, kell a papír, nincs mese. Nincs papír, nincs kedvezmény hőbörgött Gódor és különben is a főnöke kiadta, hogy számon kell kérnie mindent. Ilyenkor mit tudsz csinálni? Megveszed 10%-kal drágábban, mint ahogy megkaphatnád, vagy hazamész és megrendeled a neten úgy, hogy a kutya nem kér tőled kártyaszámot, és még a szállítási költséggel is olcsóbban megkapod, mint a boltban teljes áron és ha mákod van egy ilyen shakerrel, vagy pólóval is megdobnak. Én is így tettem, hazamentem, megrendeltem és behúztam egy plusz pólót, ami szar volt ugyan, de ingyen van, érted. Gódor meg közben verte a mellét, hogy Ő betartatta a szabályt. Igaz, hogy ezzel csinált egy 2 ezer forintos kárt a főnöknek (vagy 4-et, ha annak van annyi esze, hogy virtuáliisan is,  de körbefurikáztatja vele Szlovákiát, mielőtt a boltba kerül papíron), úgyhogy ügyes vagy Gódor, csak így tovább, ha jól tolod még a vevő is oda lesz.

De nem lett, inkább jött a második felvonás az utólagos termékvisszaváltás

Baromi rossz napom volt ma, rengeteg munka, alig haladtam a dolgaimmal, úgyhogy az esti edzés, mint valami megváltó lebegett a szemem előtt egész nap. Mivel elfogyott a fehérjém, ezért edzés előtt beugrottam a bizonyos boltba, remélve, hogy nem Túlbuz Gódor fog éppen bent ülni. Azt már elkönyveltem, hogy ha mégis, akkor nem kapok kedvezményt, úgyhogy ilyen téren nyugodt szívvel léptem be az üzletbe. Persze Gódor ült bent, de mivel felkészülten érkeztem, tudtam, hogy nem lesz elbaszva semmi. Dehogynem. Elmondtam, hogy jövő héten érkezik a szállítmány, addig ki kell húznom valami átlagosabb fehérjével. Nem kell két kiló, de mivel napi 150-200g is lemegy (szálkásítok, mint egy hülye), ezért a fél kilóssal nem fogom kihúzni sokáig. Gódor persze geci nagy sales-es, rám is beszélt egy 2,3 kg-os alsó-középkategóriás szart, amit én meg is vettem 10.790 forintét (11K készpénz volt nálam, úgyhogy más választásom nem is nagyon volt), jól van Tomi, ügyes vagy. Előtte persze beszólt, hogy "Hova megy az a 200g fehérje?", ami, hogy ha egy kicsit utánaszámol könnyen kijöhet a maga nettó 160 grammjával és a testsúlyommal, de mindegy, nem matekórára mentem be. Kifizettem, aztán húztam is. Kb. 300 méterre jártam és gondolataimban elmerülve jött a felismerés, hogy ha a felső-középkategóriás fehérjét vettem volna, akkor az ugyan ekkora kiszerelésű, több benne a fehérje és olyan 3.000 forinttal drágább (közben eszembe jutott, hogy van nálam kártya = van rá pénz is), úgyhogy visszakanyarodtam és kb, 1,5 perc múlva már ismét az üzletben voltam. Vesztemre. Kérdezte Gódor, hogy mit akarok, mondtam, hogy jöttem kavarni a kakit és szeretnék inkább egy drágább fehérjét venni. Túlbuz Gódor ekkor lángra kapott, a főnix újjáéledése hozzá képest a lónak a fasza volt, egyszerűen sziporkázott a gyerek és egyből elkezdte nekem tolni, hogy:
- Ő honnan tudja, hogy ezt nem cseréltem-e ki a sarkon egy másikra?
- Ő élelmiszerrel dolgozik, ez is az, hogy adja el ezt másnak, hogy visszahoztam?
- A kamera felvette, hogy kivittem, most felveszi, hogy visszahoztam, mit mond majd a szerveknek, ha számon kérik ezt tőle?
- Lehet, hogy én csak egy próbavásárló vagyok és most próbára teszem. (Mivann????)
- A főnökének ezzel hogy számoljon el?
A csávó olyan szinten sodort el, hogy szövegíró létemre megnyikkanni se tudtam, és mindenben letaglózó volt, hogy látszott, hogy ezt abszolúte minden idegtől mentesen, zsigerből nyomja, csak azért, hogy megalázzon. Hát baszdmeg, sikerült. Nem álltam le kötekedni, lógó orral távoztam, örülj Gódor, ide se jövök többet.

walkin_away.jpg

Harmadik felvonás: A törzsvásárló felszívja magát

Mondanom sem kell, hogy hogy éreztem magam. Gódor megint jól beszopatott és tett meg mindent azért, hogy ne csak törzsvásárlónak, de még egy darab szarnak se érezhessem magam. A dologhoz hozzátartozik, hogy a jogszabálynak megfelelően járt el, mivel az üzletben, netes megrendelés nélkül vásároltam ezért nem volt köteles visszavenni, de mégis, nem egy útszéli gyerek vagyok, hanem egy, a szakmai körökben ismert blogger és egy törzsvásárló. Vannak üzletek egyébként (pl. a Tesco), ami nem csak helyileg, de papíron is Európában működik és ott pl. bármit megveszel, 28 napon belül visszacseréli, faji, nemi és bármilyen hovatartozás nélkül. Elő is kotortam a telefonomat, mert az önérzetem már nem bírta ezt és felhívtam a tulajt, akinek elpanaszoltam, hogy Gódor olyan lelkiismeretesen végzi a munkáját, hogy én ma vásároltam Náluk utoljára. A Főnök persze megértett mert ismer, és megértette Túlbuz Gódort is, meg mindenkit, meg érezte  a földi és üzleti energiákat, úgyhogy a vége az lett, hogy ne bontsam ki, menjek be holnap és kicseréli a másikra. Kösz, rakj mellé egy vérnyomáscsökkentőt is légyszi.

Konklúzió

A vevőnek sosincs igaza, a vevő hazudik, a vevő át akar baszni. A vevőn uralkodni kell, meg kell alázni. Az a vevő nem vevő, akivel nem lehetett kibaszni. Az üzlet egy csatatér, a vásárlás egy háború, a vevő az ellenség. A vevő szívességért megy be. Ha úgy tűnik, hogy a vevő elégedetten távozik, tuti, hogy valami kárt okozott, következőleg nagyon figyelni kell rá.
Konklúzió még, hogy ültesd a bőröd alá a törzsvásárlói kártyádat, kamerázd be magad, vigyél magaddal egy maximum egy hetes erkölcsi bizonyítványt és lehetőleg magázódj. Jah és ismerd a főnököt.

De akkor most ki volt a hülye?

Tudom, hogy ha a jogszabályokat nézzük mind a két esetben én voltam a barom és teljesen jogosan járt el velem szemben Gódor. A probléma az, hogy az egész élet ilyen és amikor az ember már egy olyan boltban is egy darab szarként van kezelve, ahol törzsvásárló, akkor összeomlik minden. Most pedig jön a szavazás: ki volt a hülye?

Mi ilyenkor a helyes eljárás?
Gódor eléggé túltolja, kicsit vissza kellene vennie.
Gódor jól nyomja, egy jogszabály és törzskártya mindenek felett!
survey maker
süti beállítások módosítása