Nincs annál jobb érzés, ha az ember a kellemeset össze tudja kötni a hasznossal. Ha már kötelező versenylátogatás, akkor versenyezzünk is! Sokadik Tisza Kupa őszi fordulója, Tiszaújváros. Volt itt minden, mint a mesében. Erőemelés, fekvenyomás, „PE” teszt, testépítés, minden mi szem szájnak ingere a legszigorúbb szövetségek szabályai szerint.

Mivel a hétvégi suli miatt szinte az összes őszi erőemelő verseny ugrott, így kapva kaptam az alkalmon, hogy ide úgyis el kell menni és még versenyezhetek is egyet! A kiírás szerint meg is jelentem 7:30-kor mérlegelésre. Hát majdnem én nyitottam a termet… de nyolckor már ment a mérlegelés és gyűlt a tömeg is. Kiderült, hogy Blogunk már szinte egyesületi mértékben képviselteti magát, mert rajtam kívül Zelencz Jani is megjelent és nevezett is fekvenyomásban. Már a mérlegelésnél gyanús kezdett lenni, hogy talán mégsem minden lesz annyira szigorú, mikor az adataim bediktálása után odasétáltam a mérleghez, lemértem magam, visszasétáltam és bemondtam. Nem csaltam pedig majdnem befértem a 93kg-ba is, de 105-re készültem abba is maradtam. Terv szerint tízkor kezdés, jelentős számú versenyzővel és fantasztikus hangulattal. Vegyes bíráskodással, mert hogy a gyakorlatok kivitelezésében tényleg csak a tökéleteset fogadták el, következetesen betartották a szabályokat, ugyanakkor a ruházat tekintetében hát, mintha már Halloween-i hangulat uralkodott volna. A burkától a bekecsig mindenben lehetett versenyezni, de még a feltűrt térdnadrág és felhúzásnál a titok zokni is kóser volt.

Egyszerre ment a fekvenyomás és az erőemelés is, két helyszínen. A szurkolásra, a bírók és a lapozók teljesítményére nem lehet panasz, tényleg minden tökéletes volt. Jani kezdett 190 kilóval ami annyira nem volt neki kihívás, hogy miután gyakorlatilag rádobták a súlyt, még úgy is szabályos gyakorlatot hajtott végre vele. Aztán 200 és a végül 205, ami nem sikerült. Azért az első gyakorlat korrigálása nem maradt következmények nélkül. De így is szép teljesítmény különösebb felkészülés nélkül. Ezzel egy második helyet sikerült elérnie, nem sokkal lemaradva.

Délután 3-ra volt meghirdetve a testépítősdi, de a nagy létszámú erőemelő versenyző miatt elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy csúszás lesz. De nem lett. Egy magyaros huszárvágással megoldották a szervezők. A harmadik sorozat fekvenyomásból felkelve hallottam a nevem, hogy akkor jelenjek meg felhúzni, mert kevés az idő és kezdeni kell. Tessék??? Mindegy majd melegítünk utána. Hát úgy is sikerült. 250 volt a cél, de bemelegítés nélkül a 242,5 is lent maradt végül.

Eddig sem voltam nagy rajongója a billegető cicafiúknak, de az, hogy miattuk nem tudtunk melegíteni, nem javított a megítélésükön. Nem beszélve arról, hogy a melegítő helységben barnították őket és mire a fekvenyomásra is bemelegítettem, már bronzbarna takony folyt az orromból. Felemelő látvány volt.

Délután el is kezdődött rendben a fitnesz-testépítés verseny is. Hát a lányok modell kategóriáját eddig sem értettem. Inkább fogyókúra verseny kategória ez, mint testépítés. Vagy hívhatnánk inkább szilikon kategóriának is. Szerencsére a zsűri objektív volt és nem tört meg egy-egy, a mellkasán kisebb autó árával megjelenő hölgy látványától. A kategória kiírása szerinti szempontok alapján sikerült dönteniük minden korosztályban és magasságban. Persze az egyetlen természetesen kinéző lány az előkelő utolsó helyet hozta el, de hát ez egy ilyen sport.

Aztán jöttek a cicafiúk a kis bermudáikban, vagy kinek mi jutott. Itt élesebb volt a különbség a versenyző között. Ketten kilógtak a versenyből, na, nem a magasságukkal, mert azt mintha fűnyíróval vágták volna le, senki nem volt több 170-nél. (Azért írtam ilyen nagy számot, nehogy megbántsam őket. Igazából 160-ra gondoltam.) De látszott, hogy keményen megdolgoztak a kockás hasukért és a bicepszeikért, hiába na, egy két év kemény edzés nem múlik el nyomtalanul.

És végül a király kategória, a testépítők. Hát itt elég vegyes volt a mezőny. Másra számítottam. Kigyúrt nagydarab fazonokra. Jó ez csak egy regionális kis verseny, de akkor is. A nézők között kigyúrtabb csávók voltak. Az első négy versenyző elég jó volt azért, bár szerintem a 3. és 4. hely fel lett cserélve. Már ha a szálkásság és a szárazság szempont egy ilyen versenyen. Nem tudom, én csak egy erőemelő vagyok, annak is gyenge.

A versenyek után jött a teátrális eredményhirdetés, az összes versenyzőt rangsorolva, mindenkinek egyenként gratulálva. Táplálékkiegészítő ajándékokkal. Majd, mondván hogy most már késő van, gyorsan, mint egy névsort felolvasták a „PE” teszt verseny eredményét és végül ledarálták az erőemelőket is. Majd hogy nem azt mondták, hogy nesztek, itt a lista, vegyétek el az asztalról ami jár. Ezért érdemes volt délután háromtól este hétig ott ülni.

Összességében egy kedves és jó hangulatú verseny volt rettenetesen elkapkodva. Azért, ha lesz jövőre is ott leszünk! Ja és bocs a fotókért, de estére elfáradtam valamiért.